ZsiriCsibi Zabszalma

Búzakorpás tönkölykenyér

2012-01-24T16:01:00.000+01:00

Szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy elfogyott itthon a kenyér. 29 hetes pocakosan már igencsak meggondolom, hogy miért mászok meg 4 emeletet, így a kenyérsütés mellett döntöttem :) Mivel az öregtésztát csak reggel készítettem össze, így olyan receptet kellett keresnem, amihez nem feltétlen kell, így elővettem a régi kenyérreceptet, amit rendesen megspékeltem :)

25 deka finomliszt (sajna nem volt itthon BL 80-as)

15 deka rétesliszt

10 deka tönkölybúzaliszt

fél csomag szárított élesztő

1 kk aszkorbinsav

1 kk búzasikér

4 deka búzakorpa

3,5 deci víz

Mindent bekészítettem a kenyérsütőgép üstjébe, és a dagasztás-kelesztés dolgát rábíztam :) Miután szépen megkelt, cipót formáztam, és beletettem egy sütőpapírral kibélelt kerek jénai tálba. Ismét hagytam szépen megkelni, közben előmelegítettem a sütőt 220 fokra. A megkelt kenyérkét üvegfedő alatt először 20 percig, majd fedő nélkül kb 30 percig sütöttem. Isteni ropogós héjú cipócska lett belőle.

Max-féle foszlós kalács

2011-11-16T10:58:00.000+01:00

Sajnos keveset sütök mostanában, pedig rengeteg receptet gyűjtöttem. Nincs mese, az erőmet nem én osztom be, hanem a kis Pocaklakó, és ha ő azt mondja, hogy állj, akkor nincs apelláta :) De egyik nap megláttam Max mandulás tekercseit, és nem tudtam ellenállni. Mesés tészta, nagyon jól sikerült, feltekertem 12 habrolónyit, de nekem még maradt egy kis tésztám, így megfontam kalácsnak, és úgy sütöttem meg egy kisebb fajta szilikon kenyérformában. Az eredmény csodálatos lett, finom puha foszlós fonott kalács.

A tekercsekről már sajnos nem tudtam fotót készíteni, de a kalács végét sikerült elcsípni :) A recepten semmit nem változtattam, de azért bemásolom a hozzávalókat:

60 dkg liszt
3 dkg friss élesztő
2 dl tej
2 egész tojás
10 dkg vaj
6 dkg cukor
1 dkg só

A tejet meglangyosítjuk, feloldjuk benne a cukrot, beleütjük a két tojást és belemorzsoljuk az élesztőt is. Hagyjuk kissé felfutni. Eközben kimérjük és átszitáljuk a lisztet, belekeverjük a sót. Ehhez öntjük hozzá az élesztős keveréket, hozzáadjuk a puha vajat és rugalmas tésztát dagasztunk. A duplájára kelesztjük, majd gyúródeszkán kissé átgyúrjuk. Ha kis kürtös kalácsot szeretnénk készíteni, akkor enyhén lisztezett felületen téglalap alakúra nyújtjuk és csíkokat vágunk le belőle, amit az enyhén beolajozott habroló formákra tekerünk fel. Hagyjuk 10-15 percet pihenni, majd lekenjük tojással és ízléstől függően cukorba, vagy diós-cukorba, esetleg kókuszba, stb hempergetjük és 180 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. Ha kalács lesz belőle, akkor pedig az átgyúrás után 3 részre osztjuk, ezeket egyenként kisodorjuk, majd összefonjuk. Beletesszük a formába, majd szintén 15 percnyi pihentetés után tojással lekenjük és mehet is a sütőbe.

Legközelebb teszek bele egy kevés reszelt citromhéjat is, nem hinném, hogy elrontaná :)

Újra itt

2011-10-06T09:35:00.001+02:00

Mostanában eléggé ritkán mutatkoztam erre és sajnos keveset is tudtam kommentelni mások blogjában, de igazoltan voltam távol :) A konyhában nem nagyon ténykedtem és ha csak tehettem, pihentem. Állítólag ilyenkor teljesen normális, hogy az ember fáradékonyabb, illetve nehezebben bír főzni-sütni ... :) Hiányzásom oka pedig nem más, mint:

Bizony, ha minden jól megy, akkor április elején bővülni fog a családunk :) Ráadásul tegnap tudtuk meg, hogy kisfiunk lesz :) Nagyon-nagyon boldogok vagyunk, és nagyon várjuk a Csöppséget. Szerencsére eddig nagyon jól viselkedett, nem voltam rosszul egyáltalán, cserébe sokat eszem és napokat át tudnék aludni. A konyhai ténykedés viszont nem megy mindig könnyen, pedig készültek finomságok, de lefotózni már nem sokszor volt alkalmam. Remélem azért az őszi-téli sütögetésbe be tudok már kapcsolódni :)

(Kép innen: http://farm4.static.flickr.com/3517/3456569719_9befcf836d.jpg)

Rántott palacsinta padlizsánsalátával

2011-08-05T15:45:00.000+02:00

Mostanában a Zuram nem rendel ebédet a munkahelyén, hanem én próbálok főzni-sütni neki. Ő akarta :))) Viccet félretéve tényleg, ezek az előre elkészítős-kiszállítós kaják egy idő után teljesen egyforma (leginkább semmilyen) ízűek, és sokszor túl nagy adagok. Így most otthonról viszi az ebédet. Bevallom, eddig nem túl sokat főztem, inkább csak sütit-kenyeret sütöttem, de ezt is el kell kezdeni :) A rántott palacsinta ötlete Csibétől származik, a padlizsánsalátát pedig Zita barátnőmtől tanultam, persze korántsem készítem el olyan finomra, mint ő :)

A rántott palacsinta egy igen egyszerű, de nagyszerű dolog, millió módon variálható. Először is nagyon apróra vágtam egy kis csirkemell sonkát (max 10 deka), kevés sajtot (5-10 deka között valahol), hozzákevertem kevés tejfölt és mustárt, a végén pedig megborsoztam. A masszát félretettem, majd kisütöttem 10 palacsintát. A kissé kihűlt palacsintákba tettem kevés tölteléket, majd az egyik szélüket kissé visszahajtottam, és úgy tekertem fel a hajtásra merőlegesen. Így nem folyik ki a töltelék sülés közben. Ezután következett a panírozás, amitől előre féltem, de meglepően gyorsan és könnyen ment. A lisztet ezúttal kihagytam és csak tojásban, utána pedig zsemlemorzsában forgattam meg a palacsintákat. Ezután forró olajban addig sütöttem, míg szép barnára nem sült a panír.

A padlizsánsalátához kell 2-3 nagyobbacska padlizsán, amit nem túl kicsi (ízlés dolga amúgy, én nagyjából 2x2 centis) kockákra vágunk, majd beleöntünk egy sütőpapírral kibélelt tepsibe. Meglocsoljuk olajjal, jól megborsozzuk, összeforgatjuk és betoljuk a 200 fokra előmelegített sütőbe. Addig sütjük, míg össze nem esik és jó puha nem lesz (kb fél óra). Kell hozzá még két doboz joghurt, amit előzőleg sűrű szövésű konyharuhába öntünk és a hűtőben egy tál fölé téve hagyjuk a savót kicsöpögni (nem érdemes ezt a lépést lespórolni, sokkal finomabb és krémesebb lesz a saláta). A kihűlt padlizsánt sózzuk-borsozzuk, ráreszelünk 3-4 gerezd fokhagymát, rácsavarjuk fél citrom levét, beleaprítunk egy csokor petrezselymet, majd végül nyakon öntjük a lecsepegtetett joghurttal. Összekeverjük és hűtőbe téve hagyjuk jól lehűlni, ugyanis hidegen a legfinomabb.

Gyerekkorom kedvenc ételei

2011-07-28T12:00:00.000+02:00

Rainy egy nagyon aranyos játékra invitált engem, amit ezúton is köszönök :) Tehát jöjjön a lista:

-töltött káposzta

-töltött paprika

-vadas (ahogyan a balatonfűzfői Nagymamám készítette)

-puliszka cukros tejben (ahogyan a nyírszőlősi Nagymamám készítette)

-sült csülök krumplival (akkor még nem tudtam, hogy Pékné módra :) )

-Apukám pacalpörköltje

-aranygaluska (a mai napig minden mennyiségben)

-savanyú tojásleves pirított kenyérrel

-rántott husi rizzsel és barackkompóttal

Sok idő telt el az invitálás és a válasz között, így azt hiszem már sokaknál járt ez a játék, de akinél még nem, az írja meg nyugodtan :)

Megvagyok

2011-07-12T11:19:00.000+02:00

Mostanában igencsak eltűntem,sajnos nem igazán volt időm a konyhában ténykedni. Hosszú hónapok óta készülünk valamire, ami vasárnap óta már megy is. Ha gondoljátok és kíváncsiak vagytok rá, akkor nézzétek meg ezt a blogot, 2 hétig most itt ténykedem :)

http://f6teamkohaszkupa.blogspot.com/

Milliomos szelet

2011-05-27T11:42:00.001+02:00

Valami nagyon töményre vágytam. Nem számított idő vagy ráfordított energia, csak üssön. Ez volt a lényeg, és nem hittem volna, hogy sikerül az előre elképzelt tömény édességet túlszárnyalni. Mert egy kisebb kocka nem sok, de annyit sem lehet egyszerre megenni belőle :) Szóval terv teljesítve :)

Már nagyon régóta szemeztem a milliomos szelettel, mert minden benne van, amit imádok. Karamell és csoki. Se több, se kevesebb. Alapvetően Macikonyha és KicsiVú receptjét vettem alapul, azaz csak a karamell összeállításában változtattam a recepten.

Először is el kell készíteni a tészta alapot: 17 deka lisztet 12 deka vajjal el kell morzsolni, hozzá kell adni még 5 deka cukrot és egy csipet sót. Nem igazán fog összeállni, így ha megvan a keverék, akkor azt szórjuk bele egy kivajazott és kilisztezett tepsibe (én egy kb 20x30-as jénait használtam) és alaposan nyomkodjuk le. Lehet kézzel is, de egy evőkanállal egyenletesebb lesz. A tésztát tegyük be a hűtőbe, amíg a sütő előmelegszik. 180 fokon kb 20 perc alatt süssük halványbarnára. (Villával szúrkáljuk meg, különben felpúposodik.)

Miközben sül a tészta, elkészíthetjük a karamellkrémet. Bár Maci bakinak könyvelte el a dupla adag karamellt, nekem nagyon tetszett, hogy szép vastag réteget képez a tésztán, így kapásból 4 tubus cukrozott sűrített tejet 10 deka vajjal és egy csipet sóval feltettem egy lábosban főni. Lassan de biztosan besűrűsödött. Akkor jó, mikor keverve a massza elválik az edény falától. Ha kész, félretesszük hülni.

Mikor a tészta készen van, akkor megvárjuk, míg picit meghül, és a szintén langyos karamellt egyenletesen eloszlatjuk rajta. Utolsó lépésként felolvasztunk 28 deka csokit (ha már lúd legyen kövér alapon, 3 tábla csokim volt otthon), majd a picit már megdermedt karamellrétegre öntjük. Kis hülés után hűtőbe tesszük, hogy teljesen meg tudjon dermedni.

Retro: Sertéspörkölt kagylótésztával

2011-04-29T09:11:00.001+02:00

"A disznóölés nem úgy kezdődik, hogy jön az ölő, hanem hogy Siska beleüti ugyan az orrát a langyos vízzel kevert darába, de azonmód ki is veszi belőle, és ábrándosan felnéz a levegőbe. Ez disznónyelven úgy hangzik, hogy: Köszönöm, elég volt… Mire a kerítéshez támaszkodó gazda megvakarja a füle tövét, ami pedig gazdanyelven annyit jelent, hogy: Hű, az árgyélusát, ez a Siska nem eszik…

A két tény összevetve eredményezi azután az ölőembert, név szerint Homoki bácsit, akinek kedves, szelíd arca semmiképpen nem illik véres mesterségéhez. Homoki bácsi megjelenik hajnalok hajnalán fehér köténybe burkolt eszközeivel, s a folyosóról, azaz a gangról enyhe lámpafény és pálinkaszag árad szét, harcra kelve a csípős homállyal. Koccannak a poharak, majd Homoki bácsi felköti a hófehér kötényt, melynek mellén piros tölgykoszorú övezi nevének kezdőbetűit, utána zörrenek a kések, távolodnak a léptek, és mi már készen tartjuk kezünket, hogy befogjuk fülünket, mert a Siska oly keservesen búcsúzik tegnapi darájától, mintha érdemes volna. Azután elcsendesedik a világ künt és bent. Húgaim letörlik Siskáért ontott könnyüket, hiába mondtam, hogy dugják be a fülüket, mert az asszonyféle már tökmag korában kíváncsi, hogy borzonghasson, és borzong, hogy sírhasson. A sírásért aztán okolja az egész világot, elsősorban Homoki bácsit, aki rossz ember, mert bántotta őt azt a szegény Siska?

- De a kolbászt megeszed, ugye?

- Azt mondta édesapám, úgyse sok marad…

Abban az időben még meg-meghökkentett ez a logikai lépésváltás, mert apám valóban figyelmeztette anyámat, hogy a kóstolókat úgy ossza be, hogy valami maradjon is, de nem is volt időm a jeles hajadonjelöltet visszatérengetni az eredeti vonalra, mert a legkisebb (volt egy egész csomó) felsivított:

- Pörtöllt!" (Fekete István)

Egyik hétvégén valami olyat akartam főzni, ami gyorsan megvan és több napig eláll, így esett a választásom a pörköltre. Mikor a köreten gondolkoztam, eszembe jutottak a régi menzás idők, mikor a pörkölthöz nem krumpli járt, hanem tészta, mégpedig kagyló! Savanyúságnak pedig csemegeuborka. Hmmm!

Foszlós kalács

2011-04-21T09:52:00.005+02:00

Van egy igen rossz tulajdonságom (sok más mellett). Nagyon nehezen viselem, ha valami nem sikerül elsőre. Tudom-tudom, ez butaságnak hangzik, de akkor is, le tud törni, hogy ha valamivel olyan sok munka van, aztán az eredmény mégsem azt hozza, amit az ember lánya várna. Igaz, első kalács, de akkor is. Igazából nincs akkora baj, csak mégsem mondhatom el, hogy ez lett életem legszebb kalácsa. Előre bocsátom, a hiba bennem van, nem a receptben :) Ízre nagyon is jó lett, reggel kakaóba mártogatva ... egyszóval mennyei. A gond a külcsínnel van inkább. Kissé lapos lett, és sajna az alja is sötétebb, mint azt szerettem volna. Tapasztalat: magas falú tepsit kell használni és kisebb hőfokon sütni. Türelem-türelem :)

Az eredeti recept Szepykétől származik, köszönet érte :) Pár hozzávalón változtattam, íme a recept:

75 dkg finomliszt
25 dkg rétesliszt
250 g margarin
200 g cukor
40 g élesztő
4 tojássárgája
350 ml tej
150 ml tejszín
1 kisebb citrom reszelt héja
1 csipet só

Szokásomhoz híven minden hozzávalót a kenyérsütőgép üstjébe pakoltam és a dagasztást rábíztam (nem, nem vagyok lusta, az ok sokkal inkább az időhiány). Mikor szép hólyagosra dagasztotta a tésztát, kelesztőtálban tettem és hagytam duplájára kelni. Miután ez megtörtént, nagyjából 6 részre osztottam és 2 kalácsot készítettem hármas fonással. Lapos gáztepsire tettem őket és hagytam ismét kelni (kb fél órát). Közben előmelegítettem a sütőt 220 fokra. A kalácsokat egy kis tejszínben elkevert egész tojással lekentem és mentek is a sütőbe. Szinte ijesztően megnőttek, kellett nekik a hely (és itt lett volna jó a magasabb falú tepsi, amiben inkább felfelé törekednek, nem pedig oldalra...). 15 percig sütöttem őket gőzös sütőben 220 fokon, majd visszavettem a sütőt 200 fokra és letakartam a kalácsokat sütőpapírral. Sajnos ez a 200 fok is soknak bizonyult, odakapta az aljukat. Ezután már csak 180 fokon próbáltam sütni, de sajnos mire átsültek (bő 40 perc), így is megfeketedett az aljuk. Nagy szerencsére nem lett komzás az ízük, de azért mégis... egyiket ajándékba szántam, de fekete aljú kalácsot nem viszek sehova. Így az egyik ment a mélyhűtőbe, a másikat pedig az alj levagdosása után szépen elfogyasztjuk. Finom foszlós-citromos, lekvárral vagy mézzel, kakaóba mártogatva isteni.

Húsvéti ajánlat

2011-04-19T14:53:00.002+02:00

Citromhab hívott meg egy aranyos és hasznos húsvéti játékra, miszerint egy rövid válogatást kell bemutatni a blogon található receptek közül, amik épp kapóra jönnek a közelgő ünnepre. Sajnos nálam ennek a kritériumnak szigorúan csak 1 recept felelt meg, így vendégváró finomságokkal szeretném még a listát kiegésztíteni.

Akiket szeretnék meghívni:
Rainy
Beastie
Autumn
Gesztenye
Csibe
Fela
Pocak Panna

Az én ajánlatom:

Sonkával töltött cipókenyér

Sajtos roppanós

2011-04-14T09:43:00.004+02:00

Valami gyorsan összedobható sós rágcsálnivalót kerestem, ekkor bukkantam rá Latsia sajtos rúd receptjére Andi konyhájában. Szövevényes történet :) Tényleg gyorsan elkészíthető (nem kell hűtőbe tenni sem, bár biztos nem ártana neki) és nagyon finom is! Egy picit módosítottam a hozzávalókon az eredeti recepthez képest.

30 dkg finomliszt

10 dkg graham liszt

1 kis pohár tejföl

25 dkg finomra reszelt sajt

25 dkg vaj

1 kk só

1 kk sütőpor

A lisztben a sót és a sütőport elkeverjük, majd a vajjal összemorzsoljuk. Ezután adjuk hozzá a tejfölt, és a finomra reszelt sajt körülbelül 2/3-ad részét. Gyorsan összedolgozzuk, kinyújtjuk, derelyevágóval felvágjuk, megkenjük tojással, megszórjuk a maradék sajttal és tepsibe sorakoztatjuk. Jó közel lehet őket tenni egymáshoz, nem nagyon nőnek meg sütés közben. Nekem ebből a mennyiségből két nagy gáztepsinyi készült.

Kakaó helyett kőrözött

2011-03-10T10:10:00.000+01:00

Hétvégén Pécsett jártunk Apósoméknál. Rég voltunk már a vásárban, így vasárnap reggel kimentünk kicsit szétnézni. Nagyon szeretek itt zöldséget, gyümölcsöt, mézet, kenyeret és egyéb élelmiszert venni. Most beújítottam és vettem tejet is. Igazi házi zsíros tehéntejet, rögtön 2 litert. Nagyon nagy tejfogyasztó vagyok, rengeteg tejet, illetve kakaót iszom (lehet ez így felnőtt fejjel ciki, de sebaj, vállalom). Egy régi és elég rossz élmény óta viszont félek a házi tejtermékektől (kórház lett a vége...), viszont most vettem a bátorságot, hogy legyűrjem ezt a régi rossz emléket. A tej állaga már ránézésre is isteni volt, habos, sűrű, nem vizezett.

Gondoltam hazaérve felforralom és akkor aztán lehet inni az igazi házi habos kakaót. Viszont az élet közbeszólt és egészen tegnap estig nem jtottam oda, hogy felforraljam a tejet. Hűtőben tároltam, az állagát ellenőriztem azért naponta, még nem aludt meg, oké. Tegnap este kiöntöttem egy lábosba és elkezdtem felfőzni, sűrű kevergetés mellett, mert a tej amellett, hogy hamar leég, még szökni is szeret. Elkezdett habosodni, majd buggyant egyet-kettőt, ekkor levettem a tűzről, majd kavartam rajta még egyet, és ekkor jött a meglepetés. Az addig illatos habos tej átment egy zavaros és opálos löttybe, amiben fehér szilárdabb darabok úszkáltak. Először megijedtem, aztán meg elkapott a röhögőgörcs. Hívtam is a Zuram, nézze meg legújabb kreálmányom: Íme a TÚRÓ :) Bizony, mégiscsak megaludt a kicsike, főzés hatására pedig összeugrott és túró lett belőle. Konyharuhában leszűrtem, kicsavartam és meg kellett állapítsam: ilyen illatos, friss és jóízű túrót még életemben nem ettem. Lágy volt, kicsit édeskés.

Sütihez elég kevéske volt, viszont épp vacsora előtt voltunk, így kőrözött lett belőle. Összevágtam egy kis fej hagymát hozzá, tettem bele még pirosaranyat, sóztam, borsoztam. Igazi házi túróból készült kőrözött, utolérhetetlen.

A 2 liter tejből egészen pontosan 26,2 deka túró lett.

Almás süti

2011-03-03T10:57:00.000+01:00

Sokszor készül nálunk almás süti, ugyanis Apukám nagy kedvence. Egy a lényeg: annyi alma legyen benne, amennyit csak két tésztalap közé lehet szuszakolni. Semmi dió, semmi mazsola, csak alma. Almát almával :) Szerencsére abszolút kooperatív a süti készítésében, ugyanis az almát mindig előkészíti, így nekem "csak" a többivel kell foglalkoznom. :) Így történt ez szombaton is. Reggel kinéztem a receptet a 'Dr. Oetker - Almás sütemények' című könyvből, és mire átértünk Apukámékhoz, már ott várt a citromos vízben úszkáló hámozott alma. Kivételesen nem reszeltük le, hanem csak cikkekre vágattam, mert nem nyersen, hanem kissé megpárolva szerettem volna a tésztára tenni. Ez nagyon jó döntésnek bizonyult, sokkal jobb lett így a töltelék, mintha nyers almát használtunk volna.

A tésztához:

350 g liszt

4 csapott teáskanál sütőpor

70 g cukor

1 tasak vanilincukor
1 tojás
4 evőkanál tej
150 g vaj/margarin

Ezekből a hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrunk, majd hűtőbe tesszük, amíg elkészül a töltelék.

A töltelékhez körülbelül 1,5 kg almát cikkekre vágunk és 100 g vajon megpároljuk. Hozzáadunk egy tasak vanílincukrot (bourbon-t használtam), fahéjat és cukrot ízlés szerint. Addig pároljuk, amíg össze nem esik az alma és kis színt nem kap, de vigyázzunk, nehogy almafőzelék kerüljön ki a kezeink közül :) Ha kész, hűtsük ki. A tésztát két részre osztjuk, nyújtjuk, és egy kivajazott tepsibe fektetjük az egyik felét, ráhalmozzuk a párolt almát, azután pedig jöhet a másik kinyújtott tésztalap. Egész tojással lekenjük, villával megszúrkáljuk és mehet is a 200 fokra előmelegített sütőbe. A teteje hamar színt kap, így ildomos sütőpapírral letarakva sütni egy darabig. A mostani süti tetejére került pár dizájnos virág-alakú tészta is, mert maradt egy kis felesleg a nyújtások után.

Graham-lisztes zsemle

2011-02-24T11:23:00.005+01:00

A legutóbbi hamburgerzsemle sikerén felbuzdulva tegnap megint nekiálltam sütni. Nagyon jó kis recept, még mindig hálás vagyok Limarának érte. Mindössze annyit változtattam rajta, hogy egy kisebb mennyiségű BL 80-as lisztet graham lisztre cseréltem, illetve most csak szárított élesztő volt otthon. Egyszerű és gyors, mégis nagyon finom és puha bélzetű zsemlék. Időhiányos emberek előnyben. :)

Eredeti recept és formázás Limaránál.
- 2 dl langyos tej
- 2 evőkanál cukor
- 1 teáskanál só
- 40 g olaj

- 1 egész tojás

- 120 g joghurt

- 500 g BL80-as búzaliszt

-100 g graham liszt

- 1 tasak szárított élesztő

Ismét a kenyérsütőgépre bíztam a dagasztást. Azután kelesztettem, formáztam, ismét kelesztettem és ment is az előmelegített sütőbe 30 percre. Friss, illatos, lágy zsemlék születtek.

A Hamburger

2011-02-15T10:45:00.000+01:00

Tegnap nekiálltam eddigi legnagyobb gasztronómiai projektemnek. Készítettem már ennél bonyolultabb ételeket is, ez tény, de valahogy ez igazi kihívás volt. Hamburgert csináltam, de olyat, aminél a zsemlét és a húst is én sütöttem. Utóbbi nem olyan nagy szám, viszont a jó hamburgerzsemle elkészítése korántsem egyszerű, legalábbis annak nem, akinek nincs még akkora gyakorlata ebben (mint pl én). Nem különösebben ünnepeljük a Valentin-napot, de gondoltam, hogy meglepem a Zuram egy jó kis vacsorával. Azért szoktam ezeknél izgulni, mert mi van, ha a zsemle nem sikerül, de ott a hús meg a sok zöldség, vagy pont a húsnál nem jön össze valami, és akkor fuccs az egész vacsora tervnek. Tegnap szerencsére mellém álltak a hamburger-istenek, és mondhatom, igazán jól sikerült minden. A szenzációs hamburgerzsemle receptért pedig hálás köszönet Limarának.

Íme a hamburgerzsemle receptje, amit Limarától hoztam:
- 2 dl langyos tej
- 2 evőkanál cukor
- 1 teáskanál só
- 40 g olaj
- 1 egész tojás
- 100 g joghurt
- 600 g liszt
- 20 g élesztő

Tegnap engedtem a lustábbik felemnek, így a hozzávalókat a fenti sorrendben betettem a kenyérsütőgépbe, és a dagasztást a gépre bíztam. Nem ment le végig a program (1,5 óra lett volna), kb 15 percig dagasztotta a tésztát, amit ezután meleg helyen a duplájára kelesztettem. Miután megkelt, 8 egyenlő részre osztottam, és a Limaránál található videóból kiokosodva formáztam meg a zsemléket. Letakarva hagytam őket ismét megkelni, majd lekentem őket egy felvert tojással, és mentek is a 180 fokra előmelegített sütőbe kb 20 percre.

Míg sültek a zsemlék, addig felvágtam a zöldségeket és összeállítottam a húspogácsához valókat. Fél kiló darált húshoz adtam egy fej apróra vágott vöröshagymát, mustárt, sót, borsot, kevés őrölt majorannát és rozmaringot. Kevés olajon sütöttem ki a húspogácsákat.

20 perc elteltével kivettem a sütőből a szép pirosra sült zsemléket. Miután kissé kihűltek felvágtam párat, és belesorakorzattam először a husit, majd jöttek a zöldségek: salátalevél, lilahagyma, paradicsom, uborka. Ezekre jött egy kis majonéz és ketchup, majd ráhajtottam a zsemlék tetejét (már amennyire engedte a sok "töltelék"). Csemegeuborkával tálaltam.

A hatás nem maradt el, a kép magáért beszél :)

Kenyerünk

2011-01-28T11:52:00.000+01:00

Ismét rámjött a kenyérsüthetnék, így elővettem az eddig jól bevált receptet. Először hosszúkás formában sütöttem meg, aztán kipróbáltam cipóként is, és mindkét módon nagyon jól sikerült. Most ismét cipó formában sütöttem meg. Az eredeti recepthez képest annyit változtattam, hogy került bele egy késhegynyi aszkorbinsav is. Ettől levegősebb lett a bélzete, kifejezetten jót tett neki. (Következő nagy projekt az öregtésztás kenyér, de erre még gyűjtök egy kis erőt :) )

Ma így kelt fel a nap:

Mindörökké Scrat :)

2011-01-25T15:59:00.000+01:00

Egy kis vidámság mára :)

Díjat kaptam

2011-01-24T10:05:00.001+01:00

Ma reggel ismét havas tájra ébredtünk. Valahogy karácsony elmúltával kevésbé tudok már neki örülni, inkább lenne tavasz. Persze tudom, erre még várnunk kell így tél derekán, de sebaj. A hó és a hideg idő ellenére nagyon megmelengette a szívem az a díj, amit az Angyalkámtól, 4Gyerek-től kaptam.

Nagyon örültem neki, nagyon szépen köszönöm, igazán megtisztelő, hogy rám gondoltál. A díjjal járó szabályok a következőek:

- a díj, azaz a Liebster-Blog képét és az útmutatót egy bejegyzés keretében kell közzétenni

- be kell linkelni a díjat adó személy blogját, illetve megjegyzést kell nála hagyni a díj elfogadásáról

- 3-5 bloggernek kell továbbítani a díjat (be kell őket is linkelni és megjegyzést kell hagyni a blogjukon)

- olyan tehetséges kezdő bloggereket kell előnyben részesíteni, akiknek még nincs olyan sok követőjük (100 alatti szám legyen)

Az én választottjaim a következőek:

Niki (akinek ugyan van egy nagyon népszerű gasztroblogja is, de én a díjat a fotós blogjának szeretném adni, mert imádom a képeit)

Fogadjátok szeretettel :)

Brownie-muffin és januári teljesítménytúra

2011-01-19T12:30:00.000+01:00

Vannak napok, amikor az ember lánya úgy érzi, hogy gyorsan össze kell dobni valamit. Mindegy mi az, csak az a lényeg, hogy hamar elkészüljön és nagyon, már-már szégyellni valóan csokis legyen. Töményen, szinte folytóan.

Nem keresgéltem receptet, hanem hallgattam az öszöneimre. Habosra kevertem 2 nagy tojást 5 evőkanál cukorral. Egy tábla 85%-os étcsokit (ha jól emlékszem 80 grammos volt) vízgőz fölött megolvasztottam fél csomag vajjal (200 grammos vaj volt), plusz hozzáadtam egy kevés megmaradt csokimikulást is. A tojásos egyveleget összekevertem a csokissal, majd hozzáadtam még 2 evőkanál lisztet. Nagy muffinsütőbe kanalaztam, és 20 percen át sütöttem. Eredetileg max 15 percig szerettem volna, hogy kissé ragacsos-csokis maradjon a belseje, de sajna megfeledkeztem róla a karácsonyfa leszedés közben. Bár ragacsos nem lett, de a várakozással ellentétben hihetetlenül könnyed belsejű, de nagyon csokis, búfelejtős, ellazulós. Pont ez kellett.

Múlt hétvégén nagyon jó idő volt, szinte tavasz. Ha nem tudtuk volna, hogy milyen napot is írunk, akkor nagyjából március elejére saccoltunk volna. Kellemes, langyos kiránduló idő. Szerencsénk volt, mert éppen ezt terveztük, egy kirándulást, jobban mondva egy túrát. Részt vettünk a Börzsönyben megrendezett Wass Albert emléktúra 18 km-es szakaszán. Annyira szükségem volt már egy kis kimozdulásra, aktív "pihenésre". Eleinte aggódtam, hogy sok lesz ez a 18 km, de szerencsére nem fogott ki rajtunk. Igaz, voltak azért kemény kaptatók, ahol négykézláb másztunk fel a hegyoldalon, illetve olyan sárdagonya, hogy egy konda is irigykedve nézte volna, ahogy próbáltunk haladni benne, de ez sem tántorított el bennünket. Nagyon elfáradtunk, kicsit több, mint 6 óra alatt teljesítettük a távot (erre az adott körülmények mellett igen büszkék vagyunk), de nagyon élveztük! Olyannyira, hogy már tervezzük is a következő túrákat. Ha valaki szintén olyan elvetemült, mint mi, akkor ezen az oldalon kedvére válogathat. Következő túráink (amennyiben az időjárás is engedi): Margita 20 (esetleg 40?) és Pite 30.

Az igazi mézeskalács házikó

2011-01-05T13:40:00.001+01:00

Van egy házikó, amire alig várják az emberek, hogy kikerüljenek az ünnepi fények. Csodálatosan szép formák díszítik. Sajnos csak most tudtam lefotózni, és még így sem adják vissza a képek azt, hogy valójában mennyire szép. Mint egy igazi mézeskalács házikó :)

BUÉK és egyebek

2011-01-03T11:42:00.001+01:00

Annyi mindent sütöttem-főztem össze december végén, és sajnos egyikről sem készült fotó, pedig bőven lett volna mit bemutatni. Elkészült az első bejglim, amit egy icipicit túlsütöttem, de így is ízlett mindenkinek. Persze ki is repedt, de már tudom a hibák okait, és remélem ~~jövőre~~ (miket beszélek) idén szebben-jobban sikerül :) Sütöttem panettone-t cserépben, amit ajándéknak szántam, szerencsére igen jól sikerült. Szép szalaggal átkötött agyagcserépben igazi különlegesség.

Egy céges közös sütisütés alkalmával annyi sütit készítettünk, hogy otthon nem is kellett többet sütnöm, egyenesen vétek lett volna.

A karácsonyt Pécsett töltöttük, ahol a menü a következő volt: fokhagymakrémleves sajtos pirítóssal, baconos csirke őzgerinc formában sütve aszalt szilvával töltve, mandulás krumpligombóc (a köretet az egyik Kifőztük magazinból vettem), uborkasalátával. Desszertet külön nem készítettem a rengeteg süti mellé. :)

Két ünnep között pár napot aktív pihenéssel töltöttünk, aztán szilveszterre visszamentünk Pécsre. Eredetileg nem ez volt tervben, így nagy szilveszteri lakomával sem készültem. Főztem egy nagy adag lencsefőzeléket, sütöttem fokhagymás húst (Nagymamám receptje nyomán), édességnek pedig főztem madártejet. Életem első madártejét, nagyon finom lett, el is fogyott hamar :) Így azért szilveszterkor sem éheztünk.

(És mind erről egy kép sem készült, de remélem azért elhiszitek :) ).

Viszont ért egy nagyon kellemes meglepetés. Bárcsak minden kívánság így teljesülne. Nagyon ködös időben mentünk le Pécsre, aminek persze Gábor kevésbé örült. Aztán éjjel jó nagyot fagyott, és ennek eredménye nem volt más, mint.... (dobpergés)... IGEEEN, ZÚZMARA :) Olyan zúzmarás lett a táj 31.-e reggelre, hogy tátva maradt a szám. Az az igazi centis, gyerekkoromból ismerős zúzmara ült minden ágon, levélen. Csodálatosan szép volt, gyönyörködjetek Ti is :)

Végezetül pedig bemutatnám nehéz életű Miu-t. Az élet kemény :)

Mérleg

2010-12-31T22:42:00.000+01:00

Nagyon nehéz ezt ez évet mérlegelni, nem lehet rá egyértelműen a jó vagy a rossz jelzőt ráhúzni. Volt részünk jó és szép dolgokban, de mellette történtek nagyon szomorú dolgok is.

Év elejétől szorgalmasan jártunk a jegyesoktatásokra, februártól júniusig, minden szerda este 9-től 10-ig. Néha fárasztó volt, de nagyon jó szívvel gondolunk rá vissza, ahogy összekovácsolódtunk a többi esküvő előtt álló párral vagy ahogy Péter atya próbált minket felkészíteni a nagybetűs Életre.

Szépen lassan elérkezett életünk eddigi legszebb napja is, június 12-én volt az esküvőnk, ami nagyon jól sikerült. Ezt követte egy kissé hektikus ám kalandos nászút Párizsban, ami a család nászajándéka volt.

Sajnos utána bekövetkezett az, amitől már nagyon régóta féltünk... Férjem Édesanyja hosszú betegség után szeptember elején örökre itt hagyott bennünket. Nagyon hiányzik... Reméljük egy szép helyről figyel azért minket az én Anyukámmal együtt... Reméljük vigyáznak ránk, bárhol is vannak.

A karácsony előtti időszak (október végétől...) sok munkával telt. Az ünnepeket nehéz szívvel vártuk és csendesen, családi körben töltöttük.

Most pedig év vége van. Egy új és tiszta lap áll előttünk, új lehetőségek, új remények. Reménykedünk egy nyugodtabb, békésebb és boldog(abb) évben. Mindenkinek őszintén ezt kívánom!

Meghitt Ünnepeket!

2010-12-25T12:35:00.000+01:00

Kicsit késve ugyan, de ezúton szeretnék Mindenkinek Békés és Meghitt Ünnepeket kívánni!

"Pásztorok, pásztorok örvendezve
sietnek Jézushoz Betlehembe.
köszöntést mondanak a kisdednek,
ki váltságot hozott az embernek.

Angyalok szózata minket is hív,
értse meg ezt tehát minden hű szív:
a kisded Jézuskát mi is áldjuk,
mint a hív pásztorok magasztaljuk.

Üdvöz légy, kis Jézus, reménységünk,
aki a váltságot hoztad nékünk.
Meghoztad az igaz hit világát,
megnyitod Szentatyád mennyországát.

Dicsõség, imádás az Atyának,
érettünk született szent Fiának,
és a vigasztaló Szentléleknek:
Szentháromságban az egy Istennek!"

Régi idők zúzmarája

2010-12-17T10:26:00.000+01:00

Zúzmara... már magát a szót is úgy szeretem. Gyerekkoromban szerves része volt a télnek ez a jelenség. Amennyire vissza tudok emlékezni, óvodás koromban láttam utoljára azt az igazi centis zúzmarát, azóta viszont sajnos nem. Ma már ha nagy ritkán is van, akkor csak 1-2 mm-es, meg se közelíti azokat a rég elmúlt zúzmarákat. Azért jutott ez most eszembe, mert tegnap este nagy köd volt, ma reggelre pedig ennek köszönhetően zúzmarás tájra ébredtünk, meg is örökíttetem gyorsan. Kicsi, szinte alig látszik, de azért zúzmara :)

Nah ez az igazi zúzmara! Ilyet szeretnék egyszer újra látni ...

(Kép innen: http://www.fizkapu.hu/fizfoto/fotok/fizf0786.jpg)

Amúgy egy csöpp kis tudomány: a zúzmara és a dér nem ugyanaz.

"Éjszaka a nappali meleg kisugárzás miatt erősen lehűlnek a tárgyak. A levegőben lévő vízgőz harmat alakjában válik ki rajtuk. Ha a levegő hőmérséklete fagypont alatt van, akkor a kicsapódás dér formájában történik. A dér sima felületű, fehér lerakódást képez a növények levelein, utak felszínén. A zúzmara ködös időben keletkezik, amikor a nulla Celsius fok alá hűlt ködrészecskék érintkeznek szilárd testekkel, és rögtön megdermednek."

(Okosság innen: http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=6&id=4096)

Ma készülök megsütni életem első bejglijét. Rögtön ajándéknak fog készülni... Bátor vagyok, tudom. De aki mer az nyer :) Legalábbis remélem, drukkoljatok!

Fahéjas csillag, gyertyamártás és Bécs

2010-12-15T10:03:00.000+01:00

Szokásomhoz híven ismét megpróbálom besűríteni az eseményeket egy bejegyzésbe. Krónikus időhiánnyal küzdöm, de azért igyekszem legalább a tizedét megsütni annak a sütinek, amit eredetileg terveztem. És akkor még nem is jöttek szóba a konyhából kikerülő ajándékok...

Szóval túl vagyunk advent harmadik hétvégéjén is. A Pálmaházban ismét volt kézműves foglalkozás, ám a szombati napról nem tudok beszámolni, ugyanis kivettünk egy szabadnapot és elmentünk kirándulni Bécsbe. Mert nekünk nem volt elég ennyi karácsony, ami hétről-hétre körülvett minket :) Viccet félretéve, tavaly is voltunk, és olyan jól esett kicsit kikapcsolódni, finomakat enni, nézelődni és forralt borozni. Idén is jól sikerült, bár nagyon hideg volt, de azért jól éreztük magunkat :) Mindössze a tömeg volt zavaró, hihetetlen mennyiségű ember gyűlt ott össze, moccanni alig lehetett. De a látvány és a hangulat kárpótolt mindenért. (Bocsánat, de a tervekkel ellentétben igen keveset sikerült fotózni.)

Vasárnap viszont már a Pálmaházban dolgoztunk, ahol az aznapi foglalkozás a gyertyamártás volt.

És végül a süti, ami ajándékba készült, fahéjas csillag. Nagyon szeretem, bár kissé macerás süti, de nagyon megéri. Mindig KicsiVu receptjét használom, sosem csalódok benne. Sajnos nekem mindig sikerül túlsütni, nem marad szép hófehér a teteje, de üsse kavics :)

Második adventi hétvége

2010-12-09T10:33:00.000+01:00

Kicsit megkésve, de itt vagyok a második hétvégi beszámolóval és képekkel. Így karácsonyhoz közeledvén egyre sűrűsödnek a teendők, de gondolom ezzel mindenki így van. Szombaton az angyalkáké volt a főszerep, termésekből és csuhéból lehetett elkészíteni őket. Vasárnap pedig a szalvétatechnikázás és a hógömb készítés mellett pedig ellátogatott hozzánk a Mikulás is :) Csak ekkor döbbentünk rá amúgy, hogy mekkora felelősség úgymond beszervezni egy Mikulást, hiszen lehet, hogy egy gyerkőc most találkozik először életében "élő" Mikulással, és nagyon nem mindegy, hogy milyen lesz az első ilyen benyomás. Most pedig következzenek a képek:

A 3. adventi hétvégén a követlező programmal várunk kicsiket és nagyokat egyaránt:

- 2010. december 11. szombat: Mézeskalács díszítés és méhviaszgyertya készítés Milner Angélával

- 2010. december 12. vasárnap: Gyertyamártás és gyertya díszítés Vértesné Ancsával

Néhány kedvcsináló kép tavalyról:

Végül pár fotó, amit a Pálmaházba menet csináltam a Kastély parkjában. Nagyon szeretek ilyenkor reggel átsétálni a Pálmaházba a parkon keresztül. Még senki sem jár arra, ráadásul szikrázó napsütés volt, és akkor még hó.

Első adventi hétvége

2010-11-29T11:23:00.000+01:00

Hihetetlen, hogy már itt tartunk, de megtörtént az első adventi gyertya meggyújtása, most már tényleg nyakunkon a karácsony. Az első adventi hétvége nagyon jól telt a Karácsonyházban is, sokan látogattak el hozzánk, hogy a virágkötők segítségével kössék meg adventi koszorúikat. A hangulatot pedig a szombat hajnalra eső körülbelül 10 centis hó alapozta meg, szép fehér lett a táj, igazi karácsonyi hangulat volt. Majd ezt fokozta a helyben sütött isteni finom Kürcsi őskalács, és a forró adventi puncs.

Külön öröm volt számomra, hogy szombaton ellátogatott hozzánk Lekvároskukta, nagyon örülök, hogy végre személyesen is megismerhettelek :)

Nem is szaporítom tovább a szót, beszéljenek helyettem a képek :)

Pár kép a téli tájról :)

Végüls pedig egy kis kedvcsináló a jövő hétvégi programból:

Szombaton, azaz december 4.-én az Angyalkáké lesz a főszerep: Szarka Zsuzsa segítségével csuhé angyalka készítésére lesz lehetőség, Plaier Róbertné Rozival pedig különféle természetes anyagokból lehet szintén angyalkákat készíteni.

Vasárnap, azaz december 5.-én pedig Vértesné Ancsával és Ocsovszky Zsófiával lehet dekorációs hólabdát készíteni hópaszta segítségével, illetve karácsonyfadísz készítésére is lesz lehetőség szalvétatechnikával.

Külön meglepetés, hogy vasárnap a Mikulás is várja nálunk a gyerekeket és szüleiket egyaránt :)

Grissini és keksz

2010-11-26T10:46:00.000+01:00

Végre sütős témával is elő tudok rukkolni, bár nem kell nagy dolgokra számítani. A kekszet tegnap, a grissinit nem is tudom, hogy melyik nap dobtam össze, de nagyon finom lett mind a kettő.

Nemrég szereztünk egy cserepes metélőhagymát, ami úgy tűnik, hogy nagyon jól érzi magát a konyhában és úgy nő, mint a bolond gomba. Nem győztem belőle elég körözöttet készíteni, amit kicsit már untunk is, így más felhasználás után néztem. Ekkor találtam rá Zsuzsa remek receptjére, tényleg nagyon finom lett! Az ő oldalán leírtak alapján készítettem el a metélőhagymás grissinit azzal a különbséggel, hogy én friss metélőhagymát használtam hozzá. Kissé girbe-gurba lett, de ez az ízén nem rontott :)

Tegnap este pedig valami igazán gyors de könnyű édességre vágytam, így jutott eszembe a nemrég látott mikrós keksz. Tényleg percek alatt kész, szó szerint :) Kb 4-5 perc elkészíteni a tésztát, utána pedig 2x2 perc alatt sül meg. Hajnal receptjét vettem alapul, és mindössze annyit változtattam, hogy tettem hozzá egy mokkáskanál mézeskalács-fűszerkeveréket. Illatozott is az egész lakás a sülés közben, és a keksz is nagyon finom lett tőle! Forró kakaó mellé az igazi!

Karácsonyház

2010-11-22T11:58:00.001+01:00

Már nagyon vártam, hogy közzétehessem: Elindult a Karácsonyház hivatalos honalpja, a www.karacsonyhaz.hu . Folyamatos töltjük fel a híreket, programokat, képeket, trendeket, de már most is lehet azért szemezgetni. Néhány program még szervezés alatt áll, de ami biztos, az a jövő hétvégi koszorú kötészet, ahol virágkötők segítségével készítheti el mindenki a saját adventi koszorúját.

Újdonság, hogy nem csak szombaton és vasárnap, hanem már pénteken is szeretettel várjuk erre a programra az érdeklődőket. Szombaton és vasárnap a látogatókat forró adventi itókák (forralt bor illetve alkoholmentes puncs) és Kürcsi őskalács (www.kurcsi.hu) is várja a Karácsonyháznál.

És végül az én birodalmam :) A "szalagos"

Császármorzsa

2010-11-17T11:09:00.000+01:00

Tegnap a konyhában árválkodott kb fél kilónyi szikkadt kenyér, amit sosincs szívem kidobni, eleve semmilyen ételt sem szeretek kidobni. Úgyhogy eljött az ideje egy melegszendvicses vacsorának :) Nem volt semmi extra, kb minden a hűtőben fellelhető dolgot rápakoltam és sütőben összesütöttem. Plusz csavar, hogy a tetejére nem simán sajtot reszelek, hanem egy-két felvert tojással összekevert, sózott-borsozott sajtot teszek a szendvicsekre. Igazán laktató.

Viszont nekem hiányzott mellé valami édes, ráadásul valamilyen meleg édesség. A sütő foglalt volt, így az első gyors muffin ötletét el is vetettem. Sokszor szoktam pudingot főzni, de most valami másra vágytam. És ekkor ugrott be a smarni :) Tészta-féleség, a sütő sem kell hozzá, remek kis desszert! Most az egyszerűbb változatát készítettem el, azaz azt a fajtát, amibe nem kell dara. Bevallom, ezt jobban is szeretjük. Rém egyszerű, igazából konkrét receptet sem tudok adni hozzá, úgy érzésre dobáltam bele mindent. Hangsúlyozom, ezúttal gyors és hatékony akartam lenni, így nem cifráztam túl a dolgot, de a variációk száma végtelen. Vettem kb 10 dekányi lisztet, tettem bele vaníliás cukrot, kristálycukrot, kevés tejet, vajat, tojást és mazsola helyett aszalt vörösáfonyát. Meg lehet még bolondítani kevés rummal is. A hozzávalókat egyszerűen összekevertem, nokedlitészta sűrűségű masszát kaptam. A tojást úgy is hozzá lehet adni, hogy a fehérjét külön felverjük, ettől kissé levegősebb lesz a tészta. Egy magasabb falú serpenyőben vajat olvasztottam és arra öntöttem rá az egész masszát. Takaréklángon lassan megsütöttem az egyik felét, majd a falapáttal összetörtem, és úgy forgattam meg. Addig sütöttem, amíg már nem volt benne ragadós-nyers tésztadarab. Bodzabogyó lekvárral ettük :)

Karácsonyház - Alakulunk

2010-11-08T11:16:00.000+01:00

Szeretnék Nektek újabb képeket mutatni a Karácsonyházról, ami nagyon szépen alakul, mondhatni majdnem kész. Lesz külön honlapja is, ami szintén készül, de amint aktív lesz, azt is megosztom Veletek. Többen érdeklődtek a kreatív foglalkozások iránt is, ezek is még alakulóban vannak, de igazából szívesen fogadunk ezzel kapcsolatban ötleteket is. Ti milyen foglalkozást vennétek szívesen? Szoktunk mézeskalácsot díszíteni, gyertyát mártani, és ami az utóbbi évek slágere: tűzzománcozni is :) A pontos idei "kínálat" még kialakulóban van, de ha van valakinek ötlete ezzel kapcsolatban, azt szívesen vesszük :)

Brownie és Pécsi Vásár

2010-11-02T15:33:00.001+01:00

Doctor Peppernél találtam rá erre a jó kis brownie receptre, csütörtökön össze is dobtam gyorsan egy kisebb kenyér formájában. Tényleg nagyon finom, és tényleg érdemes eltenni, mert bármikor beüthet egy fáradt és idegeskedős nap, amikor jól jön a tömény csoki :) Ráadásként narancsos étcsokiból készítettem, így még pikánsabb lett.

Hétvégén - mint ilyenkor sokan mások is - útnak indultunk, keresztül-kasul az országon. Többek között Pécsett is voltunk, ahol vasárnap reggel beiktattunk egy kis vásározást, szeretem itt megvenni a zöldséget és gyümölcsöt. Nagyon szép időnk volt, rengeteg árussal és rengeteg emberrel, így gondoltam nektek is megmutatom ezt a színes forgatagot képekben:

Kedvenc konyhásom :)

Állatos rész, ahonnan Miut is hoztuk:

A vattacukros bácsi az öreg Wartburggal, aki állandó szereplője a vásárnak

Zöldség-gyümölcs

Ócskások

Innen a fent lógó régi kuglóf forma hazajött velünk :)

És végül a gyönyörűséges Mecsek

Kezdődik...

2010-10-27T11:34:00.001+02:00

Inkább csak közeledik, és azt is lassan teszi, de akkor sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Sőt. Már most indul a készülődés azért, hogy mire itt az idő, minden szépen és rendben legyen. Ez pedig rengeteg munkába kerül, aminek már most neki kell állni. Egyszóval idén is elkezdtük építeni a Pálmaházas karácsonyt, és ezzel idén már túl vagyok 2 karácsonyfa feldíszítésén is :P Tavaly már írtam erről a készülődésről bővebben, ha van kedvetek, itt megtalálhatjátok. Sőt, nagy meglepetésemre Lekvároskuktánál is találtam pár szép képet a tavalyi Karácsonyházról :)

Mint minden évben, idén is lesznek újdonságok, meglepetések, de ennyire még tényleg nem szeretnék előre szaladni, inkább csak mutatnék pár képet ízelítőnek:

Szerintem ezek a gömbök zabálnivalóak :))) És úgy nézzétek, hogy egyenként kézzel festették őket!

Idén az egyik "sarkot" a lila szín foglalta el:

Ezeket pedig drótból mi hajtogattuk, közös erővel :)

Egyik kedvenc sarkom idén, amit alapvetően a "kuckósság" jellemez, tele mézeskaláccsal, természetes anyagokkal, jópofa figurákkal:

Ízelítőül egyenlőre ennyit, hamarosan folyt. köv. :)

(De jó lenne sütni is valamit...)

Kakaós csiga és fügelekvár 2.

2010-10-18T11:22:00.000+02:00

Múlt hétvégén Apósoméknál gyakorolhattam a főzést is végre, nemcsak a sütizést. Persze mondanom sem kell, desszert nélkül nincs vasárnapi ebéd :) Most gondolom sokan összehúzzák a szemöldöküket, hogy egy kakaós csiga nem igazi vasárnapi desszert, de nálunk nagy kedvenc. Maci kakaós csiga receptjét szoktam használni, nagyon jó kis recept! Előtte lebbencslevest próbáltam készíteni, ami aztán lebbencsfőzelék lett. Nemhiába, még gyakorolni kell. Szombaton pizza készült, amiről sajnos nem tudtam fotót készíteni, olyan gyorsan elfogyott, és azt hiszem ez a legnagyobb dícséret :)

Gondolom kezd lassan unalmassá válni, de nem tudok leszakadni a fügéről. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Apósoméknél Pécsett van egy jó kis bokor, amit már múltkor is dícsértem. Úgy tűnik meghallotta a bokor a kedves szavakat, és újabb adag fügével lepett meg minket, círka 5 kilónyival :) Gondoltam leszedem az érett szemeket, végül két nagy tál tele is lett. Nem hagyhattam őket veszendőbe menni, így lekvár lett belőlük. Gábor hősiesen segített az aprításban, külön köszönöm itt is :) A már előzőleg említett befőzőcukrot használtam most is tartósításra. (Nem szeretek sok tartósítót használni, de sajna nincs egy hűvös kamránk, ahol a pusztán cukorral felfőzött lekvárokat tarthatnánk.) Szóval képzeljétek, a fél kiló befőzőcukor, amit amúgy 1750 g gyümölcshöz ajánlanak, pont elég volt az 5 kiló fügéhez. Még így is majdnem édes lett, annyira érett volt.

Miu pécsi hétvégéje is fárasztónak bizonyult:

Barátság-díj

2010-10-08T08:50:00.000+02:00

Raindroptól kaptam ezt a díjat, nagyon szépen köszönöm, nagyon jól esett :)

Szeretném továbbadni Gizinek, DebiGabinak, Biankának, Kiskuktának, Csibének és Aminak !

Fogadjátok szeretettel :)

Fügelekvár, ősz és egy új családtag

2010-10-07T11:39:00.003+02:00

Mostanában szokásommá vált inkább összegyűjteni a gondolatokat és egyszerre megosztani őket. Ha őszinte akarok lenni, akkor ez nem is szokás, inkább kényszer és időhiány volt, ami miatt nem tudtam többször keveset posztolni, hanem inkább sokmindent osztottam meg egyszerre. Remélem lassacskán megnyugodnak körülöttünk a dolgok, össze tudjuk szedni magunkat és ha nem is állnak vissza a dolgok a régi kerékvágásba, talán találunk egy olyan másik kerékvágást, amiben tovább tudunk döcögni.

Végérvényesen és rapszódikusan köszöntött be az ősz. Hol nagy esőkkel és sötét fellegekkel, hol szép aranyló napsütéssel, színes levelekkel és azzal a tipikus őszi illatú fuvallattal, amit annyira szeretek. Szerintem ezzel nem vagyok egyedük, gyerekkoromban egyszerűen csak "télszag"-nak neveztem. Mikor az ember jó mélyet szippant a levegőbe és érzi mindazt, amire rögtön azt mondja: Ősz. Nem is lehet igazán megharátozni, egyszerre hűvős és langyos, kissé savanykás de mégis édes. Olyan igazi átmenet, mint maga az évszak.

Igyekeztem néha olyan dolgokkal is foglalatoskodni, (amint időm engedte) amik kis örömöt hoztak a napjainkba. Ilyen volt a lekvárkészítés, mégpedig fügéből. Kifejezetten örültem, mikor Apósomék kertjében a nyári pangás után egyszercsak beindult a fügedömping. Najó, nem igazi dömping volt ez, de végre nem csak 1-2 érett szemet lehetett elvétve találni a bokron, hanem jó pár sötétlila folt jelent meg. Olyan 1,5 kilónyi :) Igaz, szakadó esőben, de akkor is leszedtem az összeset, ami kicsit is érett-gyanús volt. Bőrig áztam, de megérte. A szárát levágtam, megmostam, összeapríttottam és így kaptam 1,3 kilónyit. Bevallom, nem hámoztam meg, mivel nem volt keserű a héja, nameg luxusnak éreztem volna csak magát a piros húsát meghagyni és a többit kidobni. Befőzőcukorral (adagolás a zacskón) felrottyantottam, kicsit megdolgoztam botmixerrel és ment is az üvegbe. Igazán nagy sikere volt, és lenne is, ha nem tudtam volna elrejteni a nyúlkáló kezek elől :) Egyenlőre még rejtegetem, ilyen kincset nem lehet csak úgy felfalni. Majd karácsony tájékán szándékozom elővenni (fügelekvárral töltött gyömbéres linzer formájában esetleg).

Egyúttal szeretném Nektek bemutatni legújabb családtagunkat, aki a Miu névre hallgat. Azaz inkább én hallgattam Miura :) A pécsi vásárban sétáltam (Apósék pécsiek), éppen az állatos soron. Közvetlen a zöldséges rész mellett van, és sose tudom kihagyni. Kisasszony mellé amúgy is keresgéltünk már egy társat, mert szegény Pamacs elvesztése óta nagyon magányos volt, de eddig nem találtunk olyan cicát, akibe úgy igazán beleszerettünk volna. Eddig :) Ahogy sétáltam, be-benéztem a dobozokba, mikor is az egyikben megláttam egy vörös-csíkos pocakot és négy fehér zoknis tappancsot. Kicsit közelebb hajoltam, és ahogy illik, köszöntem is őkelmének, mire egy hangos 'miuuuuuuuuu' volt a válasz. Ekkor vált biztossá, hogy Miu csakis rám várt, haza is jött velem :) És mint látjátok, Kisasszony sem magányos többé, van kivel összebújva aludni nameg nagyokat játszania :)

Szívmelengetőnek:

Egy kis móka a végére: ez fog kinőni a virágládából, ha kitartóan locsoljátok a macskafüvet :)

:'(

2010-09-23T09:10:00.001+02:00

"Készülj a hosszú télre, kedvesem
Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem..."
(Zorán)

(Kép: http://m.blog.hu/21/21grams/image/temeto.jpg)

Ősz lett...

2010-09-07T08:27:00.001+02:00

"Ha menekülnél, de nincs hova,
van a a világűrben egy kis szoba,
ahol a bánat súlytalan...

...Ma éjjel a semmi sem olyan,
mint amikor olyan, amilyen.
Sétál a Hold a háztetőn,
zsinóron húzza maga után a szívem."
(Quimby)

(Kép: http://th01.deviantart.net/fs19/300W/i/2007/288/6/2/Autumn_by_Spaz_Stock.jpg)

Meggy, szeder, bodza

2010-08-31T10:34:00.001+02:00

Egy a közös bennük, lekvárként végezték :) Kis családunkról tudni kell, hogy nyáron beindul a kiskőröi konzervgyár lekörözésére irányuló próbálkozás és beindul a befőző nagyüzem, lekvárok és befőttek formájában. Nem, itt nem emberi léptékű mennyiségekről beszélünk, 10-15 kiló alatt hozzá se kezdünk ilyesminek :) Így készült már idén cseszernyés meggylekvár, magvalt meggy, sárgabarack lekvár (kb 20 üveg), őszibarack lekvár (kb 40 üveg), őszibarack befőtt (16 üveg) és még jön a szilva is, amiből szintén lekvár lesz.

Gyerekkoromban elhatároztam, hogy felnőtt fejjel nem fogok befőzni, annyi munka van vele, de szerencse ezt a butaságot kinőttem :) És az otthoni befőzések mellett néha még saját kreálmányok készítésére is vetemedem. Ilyen volt a meggylekvárom is. Nagyon szeretem, ha a lekvárokban egész gyümölccsel is találkozom, így ezen felbuzdulva, szakítva a régi hagyományokkal, nem daráltam le a meggyet. Gondoltam csak felfőzöm némi cukorral nameg dzsemfixszel és mehet is az üvegbe. Mondanom sem kell, nem találtam fel a spanyol viaszt, anno a felmenők nem hiába darálták össze a felfőtt meggyet, dehát tapasztalatból tanul az ember. Mikor elkezdtem üvegbe merni, akkor derült ki a turpisság, miszerint a meggy töménytelen levet engedett, és a gyümölcshús igen kevés lett. Így lett pár üveg meggylekvár és jópár üveg meggyzselé, amivel fogalmam sincs egyelőre, hogy mit lehetne kezdeni.

Azután jött a feketeszeder őrületem. Az otthoni bokrunk nagyon sokat termett, így gondoltam, ezt is kipróbálom. Szokás szerint felfőztem cukorral és dszemfixszel, ment is az üvegbe. Nagyon szép lett, tökéletes állagú. Igenám, de a szedermag nem egy könnyen elrágható dolog, mármint engem sajnos kifejezetten zavart. Kicsit búslakodtam, de elhatároztam, hogy egy esős délutánon majd felbontom mind a 3 üveget, ami készült, újra felfőzöm és átpasszírozom.

Valahogy kezdem azt hinni, hogy semmi sem történik hiába, mert a következő dolog, amin megakadt a szemem, az a bodzabogyó volt :) Egyik ismerősünknél kósoltam meg az ebből készült lekvárt, és elhatároztam, hogy ilyen nekünk is kell. Szedtünk jó sok bogyót, ami megtisztítva 1,1 kg lett (de hogy mennyi munka volt ezzel a kevéssel is, az embertelen :P ). Felforraltam, cukrot tettem hozzá, és beleöntöttem a 3 üveg szederlekvárt. Ígyis-úgyis passzírozásra várt a bodza, így két legyet ütöttem egy csapásra. Meg kell hagyjam, nagyon finom lett ez a vegyes lekvár, csak ajánlani tudom a feketeszeder-bodzabogyó párosítást :)

Hol is kezdjem...

2010-08-26T14:46:00.004+02:00

Leginkább az elején :) Nagyon régen nem írtam már, és azóta nagyon sok minden történt. Elsősorban az esküvős beszámolóval vagyok adós, ha jól sejtem. Nehéz lenne röviden (mármint ami ide kifér) összefoglalni a történteket, és nehéz is lenne kiemelni a főbb történéseket, mégis teszek egy próbát. Nem szeretnék teljes napi menetrendet felvázolni, inkább a számomra legemlékezetesebb és legkedvesebb pillanatokat osztanám meg Veletek. Bár bevallom őszintén, nehéz mindet kiemelni, mert nagyon szép volt ez a nap, nagyon jól éreztük magunkat és minden szempontból jól sikerült kis esküvő volt a miénk :)

Már az esküvőt megelőző nap is zajlott az élet rendesen, ugyanis elrabolták az akkor még leendő Uramat legénybúcsúra, és hogy egy kis gasztroblog-vonalat is belevigyek a dologba, szerintetek mikor robban fel a hűtőben a sunyin megforrt bodzaszörp? Igen, nyert, az esküvő előtti napon, amikor a menyasszonynak már csak ráhangolódnia kellene a másnapra, relaxálni, összekészíteni a ruhákat-ékszereket, ehelyett én üvegszilánkokat, és bodzaszörpöt mostam fel a konyha minden részéről. De ez is meglett viszonylag hamar, szépen összepakoltam a kis cókmókom és átmentem a szülői házba, hogy az éjszakát otthon töltsem. Szerintem mondanom sem kell, hogy azért az éjszakám nem telt olyan nyugodtan. Egyrészt izgultam a másnap miatt, másrészt a leendő Uram miatt, aki még a legénybúcsúján tartózkodott, és csak azért izgultam, hogy ki tudja aludni pár óra alatt azt az italmennyiséget, amit a drága haverok belediktáltak. :) Jah, és külön köszönet Sógoromnak, aki esti elalvós nyugtatós filmnek betette nekem a Másnaposok című filmet :)

Másnap reggel elsőként a fodrászhoz voltam hivatalos, de jóval előbb kipattant a szemem, mint kellett volna. Nem tagadhatom, majd szétvetett az ideg :) Nagyon izgulós típus vagyok. Az a reggel is például olyan, amire nagyon jó visszagondolni. Még mindenki aludt, kinn sütött a nap, jó meleg volt már reggel is, és tudtam, hogy nemsokára nagy események fognak jönni :) Lassacskán túl lettem a fodrászon, sminkesen, és következett a ruha :) Jaj, az öltöztetés annyira jó volt!!! Várakozással teli, mert tudod, hogy mindjárt kezdődik a nagy cécó :) Unokanővéremmel elvonultunk az egykori szobámba, majd nővérem is befutott, és így 3an kezdtünk neki az öltözésnek/öltöztetésnek. Szépen lassan felkerült minden, ami kellett. Persze itt is volt egyszer egy hangos "úristen" csatakiáltás nővéremtől, mikor épp a fűző szalagját kötötte meg, gondolhatjátok, hogy megállt bennem az ütő egy pillanatra, aztán meg nem akarta elárulni, hogy mi történt, de megoldották és ez a lényeg. :)) Amúgy masni helyett először csomót kötött szalagra, én meg letoltam, hogy ezen miért kell ennyire beijedni :) Aztán megláttam az ablakból a ház előtt elguruló autónkat, amiben ott ült a vőlegény, nah akkor tényleg majdnem elájultam. :))) Ezután olyan pillanat következett, ami számomra a legszebbek közé tartozik. Mikor levonultam a vőlegényem és a családom elé. Ezt igazából nem tudom leírni, de csodálatos érzés volt, mindenki nagyon meghatódott, és a legfőbb: a vőlegény arcán pont ugyanazt a mosolyt láttam, mint legelső randinkon, így teljesen megnyugodtam, hogy akkor minden rendben lesz :)

Azután elindultunk a helyszíni fotózásra, még a szertartás előtt. Először a polgári szertartást tartottuk meg, ami egy lovas tanyán volt meseszép környezetben. A bevonuláshoz egy fehér hintót biztosítottak, amitől persze rettegtem, hogy fel fog borulni, és persze erre a hajtó srác is rátett egy lapáttal. :) A szertartás gyönyörű volt, és rendben lezajlott, nem estem el a szőnyegben, nem ejtettem le a gyűrűt, igazából semmi nem történt azokból a horror történetekből, amiktől féltem. :) Igazából olyan hamar elment, hogy csak lestünk. Azután átmentünk a templomba, ahol az egyházi szertartás következett. És itt megjegyzem, hazaért a papunk, rendben és időben :))) Nagyon örültünk neki, hogy Ő adott végül össze minket, nagyon aranyos és kedves volt végig. Itt vőlegényemmel mindketten attól féltünk, hogy majd nem fogjuk tudni utána mondani a szöveget, mert el fogjuk felejteni, de ezzel sem volt semmi gond :) Itt azért történt egy aranyos dolog, bár párom nem éppen mosolyogva emlékszik rá vissza. Mielőtt bementünk volna a templomba, egy másik pap a kezünkbe nyomott egy csomó kis fém medált, ami Máriát ábrázolta, csupa kedvességből. Persze mondanom sem kell, soha jobbkor, de párom azért zsebre vágta a medálokat. Abba a zsebébe tette, amiben a gyűrűk is voltak. Az ominózus pillanatban, mikor a pap kérte a gyűrűket a szertartás közben, szegény teljes pánikban kotorászott a zsebében, és próbálta megkülönböztetni a medálokat a gyűrűktől. Remegő kézzel vette elő a két gyűrűt és adta oda a papnak, hangosan megkocogtatva a kis fém tálcán :)

Miután Isten előtt is egybekeltünk, nem maradt más hátra, mint a gratulációk, a csokordobás és a buli :) A csokordobás érdekesre sikerült, ugyanis egy lépcső tetejéről kellett dobnom, és féltem, hogy nem fog elérni a lányokig, így jó nagyot lendítettem rajta, aminek következtében túlszárnyalta a célközönséget, és egy kisfiú kezében kötött ki :) A második dobás már jól sikerült.

A vacsora rendben lezajlott, sok játék volt a vőfélyünknek köszönhetően, és mindegyik jól sikerült. Volt tányértörés és közös söprögetés, azután az ifjú férjnek foggal kellett levenni a harisnyakötőmet a combomról és eldobni a "hajadon" fiúknak úgy, mint én a csokrot :) Szóval volt móka és kacagás bőséggel. Megvolt az első tánc, amitől nagyon féltünk, ugyanis egyikünk sem nagy táncos és nem is volt időnk megtanulni semmi bonyolultabb dolgot. Egy nagyon kedves barátunk segített összeállítani egy egyszerű koreográfiát egy szép lassú számra. Nem volt benne semmi extra dolog, de szép tartással és pár szép forgatással azért elértük a kellő hatást :)

A lovas tanyán nem csak mi voltunk az egyetlen lakodalmas csapat, volt mellettünk egy párhuzamos esküvő is. Ettől eleinte azért tartottunk, de szerencsére semmi probléma nem lett a dologból, nem zavarta egymást a két násznép, sőt :) Még egy jó kis játék is kerekedett: a két vőfély összebeszélt, és tánc közben kicserélték a két menyasszonyt. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy visznek át a másik buliba, ahol rögtön felkért a vőlegény, nem volt választás :) Párom is kapott egy új menyasszonyt, nézett egy nagyot, de ott is táncolni kellett. Aztán a nóta végén persze letolta a násznagyokat és a vőlegényeket a két vőfély, hogy nem vigyáztak az arákra, és ezért most büntetés jár. Nálunk a vőlegénynek és a vőlegény bátyjának fekvőtámaszozás közben kellett kiszürcsölnie egy tányér pálinkát, a másik csapatnál pedig a vőlegénynek hangos ígéretet kellett tennie, hogy mindig is szeretni, sőt imádni fogja az anyósát, akinek mindig igaza van :)

Volt ezután még cipőrablás (amiért egy darabig futottam is), vonatozás és tánc úgy hajnali 3-ig. Mindent összevetve nagyon jól sikerült, jól éreztük magunkat, csodálatos nap volt! :)

Életünk eddigi legszebb (és legmelegebb :-) ) napja - Kóstoló

2010-06-14T20:05:00.000+02:00

A teljesség igénye nélkül szeretnék mutatni pár képet Nektek, ízelítőnek :) Gyönyörű nap volt, a papunk hazaért, jó volt az idő, csodásan sikerült minden! Olyan hamar elszaladt ez a nap, még fel sem ocsudtunk teljesen. Hamarosan hozom a bővebb beszámolót, addig is :

Bonyodalom, avagy már nem csak a jóidő miatt izgulunk

2010-06-03T13:22:00.000+02:00

Kicsit bonyolult a helyzetünk a jegyesoktatást és a papokat illetően, ugyanis nem abban a templomban és nem annál a papnál fogunk esküdni, akihez a jegyesoktatásra járni kellett. Ugyanis mi kinéztük első körben a templomot, ám kiderült, hogy lakóhely szerint nem oda tartozunk (körzetileg), és bár a szertartás lehet a kisasolt templomban, de a jegyesoktatást a lakóhely szerinti templomban kell végigjárni. Ezzel nem is volt semmi gond, szorgalmasan jártunk minden szerdán este az oktatásokra, immáron 3 hónapja. Viszont ezidő alatt annyira megszerettük a jegyesoktatást tartó papot, hogy megkértük, adjon minket össze ő, a kinézett templomban (városon belül van mind a kettő). Ő meg is ismert minket ezalatt a 3 hónap alatt, a másik papot meg sajnos egyáltalán nem ismerjük.

És ekkor jött derült égből a villámcsapás: Ő bizony el fog utazni, azaz nem meri bevállalni, mert aznap szombaton ér haza a koradélutáni órákban, nekünk pedig 5 órakor lenne a szertartás. És ekkor jött az olaj a tűzre, a hab a tortára, és az a bizonyos plusz egy lapát: a mi eredetileg kiválasztott papunk is Rómában lesz, ugyanazon a buszos úton!!! És erről csak most szereztünk tudomást!!!

Jó mi? Lehet egyikük se ér haza (azaz jobban mondva vagy hazaérnek mind a ketten, vagy egyikük sem), és akkor ott fogunk állni az oltár előtt paphiányban szenvedve. Mert ugye a hosszú út alatt bármi olyan dolog közbe jöhet, ami a menetidőt megnyújtja. Kérdeztünk még neveket, de a városunkból majdnem minden pap elutazik...

Épp vészforgatókönyvön dolgozunk. Ha nem ér haza egyik pap sem, akkor kocsiba kell ülni és keresni egyet. Úgy bizony, ez a megoldás:) Felkerekedni és keresni egy papot, aki ráér, hajlandó megesketni bennünket, ám ez még mindig nem elég. Fel kell ennek a bizonyos papnak hívnia a püspököt, aki leigazolja, hogy mi tényleg jogosan állunk fehér ruhában és öltönyben az oltár előtt, és engedélyezve van minden szinten a házasság, a papírok is rendben vannak, stb.

Jelenleg épp azon munkálkodunk, hogy megpróbálunk már előre találni egy olyan papot, aki a közelben lesz, ráér, ellenőrzi előre, hogy összeházasodhatunk-e, ergo ha baj van, márcsak érte kell menni ...

És ez így 9 nappal az események előtt ... Egyenlőre nevetünk is meg sírunk is, de inkább nevetünk, valahogy csak lesz. Persze, azért ez rátett egy lapáttal rendesen az izgalmakra, főleg az aznapiakra. Gondoljatok bele, míg megyünk át a templomba azon kell izgulnunk, hogy vajon ki fog ott várni bennünket... :)

Egyre közelebb :)

2010-06-02T10:44:00.003+02:00

Direkt megfogadtam, hogy nem fogok a blogomból esküvős blogot csinálni, és nem azért, mert nem várom, vagy ne lett volna kedvem beszámolni az eseményekről vagy a szervezkedésről. Nem erről van szó, ellenkezőleg, majd kiugrom a bőrömből :) Egyszerűen úgy gondolom, hogy ez egy igen bensőséges esemény, amire készülünk, és én nem vagyok az a típusú ember, aki kiteszi még a leendő menyasszonyi bugyijáról is a képet (találkoztam ilyennel is). Meg persze megvannak erre az oldalak és fórumok, ahol aprólékosan be lehet számolni a készülődésről, és bevallom, irigylem azokat a menyasszonyokat, akiknek van idejük a munka és a készülődés mellett ilyesmivel foglalkozni :) Persze azért néha én is csepegtettem infókat arról, hogy mire készülünk :) Az idő előrehaladtával szívesen megosztottam volna pár apró részletet Veletek, de ez a tervem meghiúsult. Az ok igen egyszerű, mondhatnám prózai. Nem volt időm! Egy szál se :)

Most így kerek 10 nappal a nagy esemény előtt azonban nem bírtam tovább! Egyszerűen elmondhatatlanul várom már, és nagyon boldog vagyok! Úgy gondolom nagyon megrágtuk a dolgot, a Zuram 8 év után kérte meg a kezem :) Nem vagyok könnyű eset, át kellett rágni a dolgot :)) Akinek van kedve, meglesheti a lánykérés részleteit, amiről még tavaly szeptemberben számoltam be.

Szóval már nagyon izgulunk, az utolsó simítások folynak, mint a virágok lefixálása, vagy az utolsó menyasszonyi ruhapróba, és hasonlók :) Kérlek, szorítsatok velünk a jó időért, csak ne essen!

Az esemény után pedig majd jövök képes beszámolóval, persze csak ha nem bánjátok :)

(Kép innen: preciousmomentsonvideo.com)

Ébredés

2010-05-05T12:11:00.000+02:00

Csörög az ébresztő, a szememet alig tudom kinyitni, ki vagyok merülve.

Nagy nehezen lehúzom a fejemről a takarót, a szemem még csukva, nyújtózkodom.

Halványan dereng, amint a Zuram puszit adott és elindult a munkába 6kor, így nem értem, hogy miért nem tudok teljesen átfordulni a másik oldalamra.

Íme az ok:

Szerintetek is merőben pofátlan??? :-)

Réges régen, egy távoli galaxisban ...

2010-04-23T20:46:00.000+02:00

... Ahol én jelenleg tartózkodom a blogomhoz képest :-( Hihetetlen, hogy mennyire nem volt időm az utóbbi hónapokban nemcsak írni a blogomba, de még csak nyomon sem követni a többiek írásait, és bevallom, már kifejezetten hiányzik, mindkét dolog. Rengeteg a munka, szabadidő szinte semmi, és ha esetleg akad, akkor igyekszünk az esküvővel foglalkozni, hiszen kevesebb mint 7 hét és bekötik a fejem :-) Szóval a konyhától és a blogtól igen messze szakadtam, de igyekszem visszatérni, amint kicsit utolérem magam.

Húsvét előtt nagy dologra szántam el magam, méghozzá a Nők Lapja Konyha márciusi számában szereplő cipóban sült füstölt tarja elkészítésére. Sokat rágódtam rajta mielőtt belevágtam, de nem bántam meg. Nagypénteket megelőző csütörtök este megfőztem a sonkát (80 deka volt, igyekeztem minél kisebbet venni, babérleveles vízben főztem úgy 2,5 órát, majd hagytam a főzőlében kihűlni). Másnap a munkahelyen kaptunk egy grátisz szabadnapot, így a péntek a sütés (és vasalás, csakhogy ne legyen olyan romantikus a kép :-) )jegyében telhetett. Íme a recept:

-2,5 deka élesztő

-0,5 deci tej

-1 tojássárgája

-1 mokkáskanál cukor

-15 deka finomliszt

-15 deka rétesliszt

-3 evőkanál olaj

-1 nagy krumpli

-1 szál rozmaring

-3 levél bazsalikom

-1 mokkáskanál köménymag

-1 mokkáskanál só

Az élesztőt a cukorral a tejben felfuttatjuk, majd összedolgozzuk a lisztekkel, a tojássárgájával, a főtt és kifűlt burgonyával és a sóval, majd hozzáadjuk az olajat és a fűszereket. Cipóvá formázzuk, majd hagyjuk a duplájára kelni. Ha ez megtörtént, akkor kinyújtjuk kb ujjnyi vastagságúra, belecsomagoljuk a főtt tarját, megkenjük egy tojás sárgájával és szép pirosra sütjük. Nagy sikere volt szombat reggel, hipp-hopp elfogyott :-)

Szombaton elkirándultunk a Nyíregyháza melletti Sóstón lévő Vadasparkba, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, gyönyörű környezetben, szép nagy kifutókban lehet az állatokat megtekinteni. Először is bemutatnám ezt a két heverésző macskát. Eddig semmi extra nincs a dologban, és bár húsvét volt, de akkor is, nem a nyuszi hozza a tojást???

Ez a mangalica épp az etető mellett gondolta úgy, hogy megtartja délutáni sziesztáját, és persze hol máshol, mint benne magában a tálban :-)

Heverésző örvösmedve:

Barátkozó macik:

Játszó jegesmedve:

És végül egy felbosszantott páva :-)

Balatoni nyár...helyett Balatoni Tavasz, képekben

2010-04-01T09:20:00.001+02:00

Egy kis játék: Mutasd a konyhád, azaz a kedvenc "sarkod" a konyhában

2010-03-25T07:39:00.000+01:00

Bátor lépésre szántam el magam, de úgy döntöttem belevágok. Méghozzá abba, hogy elindítsak egy kis játékot. Remélem senki nem veszi tolakodásnak, ha pedig igen, akkor előre is elnézést kérek érte, a részvétel fakultatív :-) Nem tudom biztosan, csak gondolom, hogy aki hasonló blogot írogat és szeret a konyhában sertepertélni, az bizony magát a konyháját is szereti. Úgy rendezi be, olyan dolgokkal díszíti, amikkel igazán otthonos lesz. Talán kis túlzással még a kedvenc helyisége is a lakásban :-) Úgy gondoltam megosztom Veletek az én kis konyhám kedvenc részleteit, és ha van kedvetek Nektek is ezt megosztani, akkor csatlakozzatok :-)

Mikor 2 évvel ezelőtt összeköltöztünk a Zurammal, minden egyes dologban együtt döntöttünk a lakással kapcsolatban. Szobák színe, berendezése, stb. A konyha viszont az én privilégiumom volt. Egy ismerősünknek piros konyhája volt, amibe teljesen beleszerettem, és akkor eldöntöttem, hogy biztosan élénk színű lesz az én konyhám (azaz a mi konyhánk :-) ). Egy újságot lapozgatva akadtam le a lila színnél, ami elsőre kissé merésznek tűnik, és bevallom, festve is az :-) Nehéz volt megtalálni viszont azt a szép, kissé sötétebb, de pasztel-lila árnyalatot, de sikerült, sajnos a képek annyira nem adják vissza. A festő csak liba-színnek csúfolta, de nem érdekelt, az én konyhám, az én váram :-)

Egyik kedvenc részem benne ez a fehér polc, amit bevallom, úgy turkáltunk össze az "ikeja" leértékelt részlegén. Néha kincseket lehet ott találni fillérekért. Ez is olyan volt, rögtön beleszerettem és már akkor láttam magam előtt, hogy tökéletes helye lesz a kedvenc bögréimnek és mindenféle kerámiáimnak. Merthogy ezeket gyűjtöm. Javarészt kirakodóvásárokból származnak, az utolsót viszont Gábor közreműködésével kaptam tavaly előtt a karácsonyi angyalkától :-)

Ez az elhúzhatós szekrény is a szívem csücske, ez volt az első olyan darab, amiről biztosan tudtam, hogy a konyhánk része lesz. Tetején található a fémdoboz gyűjtemény, ami karácsonykor kerül bevetésre :-)

Nektek továbbítanám a kérdést, ha van kedvetek, játszatok Ti is :-)

Ünnepi túrós-fokhagymás pogi

2010-03-24T15:33:00.001+01:00

Megint jó időre kivontam magam a sütögetésből, fáj is a szívem rendesen, a sütővel az elmúlt hetekben alig-alig találkoztam. Sok a dolog, a nap 24 órája is kevés, és ez a kettő így együtt igencsak veszélyes párosítás. Nade tegnap gyúródeszkát ragadtam, hiszen ma van a Zuram neve napja és erre valamiféle ajándék is dukál. Méghozzá végre nem édes, hanem valami sós. Pontosabban túrós-fokhagymás pogácsa. Az Ő kedvére :-)

A recept Garffykától származik, és nagyon bevált, el is tettem magamnak!

25 dkg túró

25 dkg liszt

25 dkg hideg margarin

1 evőkanál só

1/2 teáskanál sütőpor

1 gerezd fokhagyma

+ kis őrölt bors

Mindent egy tálba mértem és jól összedolgoztam. Kilisztezett deszkán kinyújtottam, majd hajtogattam, azaz először a bal felét behajtottam kb 2/3-ig, aztán rá a jobb felét, majd megismételtem a műveletet a felső, illetve az alsó résszel is. Ezt újra kinyújtottam, majd újra hajtogattam, összesen háromszor ismételve a műveletet. A végén ujjnyi vastagra nyújtottam, majd kiszaggatam, lekentem tojással és tettem a tetejére reszelt sajtot. Előmelegített sütőben készre sütöttem. (Nem nagyzolok, de a szabályozhatatlan sütőmmel csak szemre tudok sütni :P )

Non Plus Ultra változat az Ünnepeltnek: a lemaradt részeket újra gyúrtam, nyújtottam, és szív alakú szaggatóval szaggatam ki. Tojással lekentem, majd egy-egy kis darab Parenyica sajt került rá. Imádja :)

Nem hagyhatom ki örökké hűséges kuktámat, akit kivételesen ki kellett toloncolnom a konyhából a vedlési időszak miatt. A szőrös pogi kevésbé ínycsiklandó. Bár ahogy elnézem, őt ez annyira nem viselte meg.

Éééés végre elkezdtük összerakni a hétvégén a madárkákat. Sajna a nagy szél miatt csak egy részüket, de nemsokára folyt.köv. :)

Eltűntem, meglettem, díjat kaptam, kivis muffint sütöttem

2010-03-04T10:03:00.002+01:00

Nagyon meglepett és meghatott a díj, amit Lekvároskuktától kaptam, nagyon szépen köszönöm :) Ő is része az én kis világomnak, rendszeres olvasója vagyok a blogjának, ahol jobbnál jobb recepteket találok mindig :)

Nagyon szeretem a főzős-sütős blogokat olvasgatni, a recepteket elmentegetni és ha van szabadidő (ami szinte sosincs), akkor ki is próbálni őket. Felsorolom azokat, akiknek ezt a díjat továbbítanám, akiket a legtöbbször nézegetek és akiknek a receptjei a legjobban tetszenek:

Mostanában eléggé besűrűsödtek a teendőim, gyakorlatilag már 2 hete nem jutottam el a tűzhely begyújtásáig (kivéve a teafőzést), azaz tegnap előttig. Egyszerűen nem bírtam tovább, valami édes sütit kívántam, amit egyszerűen össze lehet dobni, és ez egyszóval a muffin :) Megvettük a téli szezon utolsó adag kivijét, és gondoltam, miért ne próbáljam ki sütibe. Hát annyira nem volt nyerő ötlet, a sütés gyakorlatilag minden ízt kiölt a gyümölcsből. De a tészta nagyon jó lett, el is tettem magamnak alapreceptnek. Nagyon tetszett benne az is, hogy méz van benne cukor helyett. Most abszolút a cukor kiszorításán vagyok minden téren, a teába is csak méz kerül.

25 dkg liszt

2 kk sütőpor

2 tojás

2,5 dl joghurt (nálam most madártej ízű)

10 dkg méz

12 dkg vaj

annyi gyümölcs, amennyit szeretnénk :) (eredetileg 30 dkg)

A lisztet és a sütőport összeszitáljuk egy tálba, egy másikba pedig habosra kikeverjük a mézet a tojással és a vajjal. Hozzáadjuk a lisztes keveréket, hozzáöntjük a joghurtot és a gyümölcsöt. Összekutyuljuk, majd muffinsütőbe adagolás után mehet az előmelegített sütőbe. Most minimuffin formát használtam, pontosan nem is tudom meddig sütöttem, mivel a 30 éves örökölt gázsütőm bemelegedés után csak 1000 fokon képes sütni. 10 percig nem nyitom ki az ajtaját, utána pedig tűpróval ellenőrzöm, hogy mikor jó. A tetejét egy kis porcukorral összekevert citromlével és aszalt áfonyával díszítettem. (Gáborral azon viccelődtünk, hogy mennyire giccsesen hosszú nevet lehetne adni ennek az amúgy totál egyszerű sütinek: napon szárított áfonyával és citrommázzal díszített madártejjel bolondított egzotikus kivis minimuffin.)

Mindennapi kenyerünk és kakaós csiga

2010-02-15T14:59:00.000+01:00

Hétvégén megint jutott idő egy kis konyhai sündörgésre. Helyesebben szólva a kenyérnél nem jutottunk el a boltig, de Fűszeres Eszter anno egy annyira jó kis recepttel ajándékozott meg bennünket, hogy nem estünk kétségbe:) Pénteken takarítottam, és a takarítási fázisokba tökéletesen be lehetett illeszteni ezt a kenyeret. Annyit változtattam a recepten, hogy nem kétfajta, hanem csak egyfajta lisztből (BL 80 kenyérliszt) készítettem.

Íme a recept:

50 dkg BL 80 kenyérliszt

35 dkg langyos víz

2 kk tengeri só

1,5 kk szárított élesztő

1 kk cukor

A só kivételével a hozzávalókat egy nagy tálba teszem és dagasztókaros kézi mixerrel 10 percig alacsony, majd 10 percig magas fokozaton dagasztom. A sót csak az utolsó percben kell hozzáadni. Ezután duplájára kelesztem (kb 1 óra), majd egy kilisztezett kerek jénai tálban előmelegített sütőben 40-45 perc alatt szép pirosra sütöm. A Zuram szerint eddig ez a kenyér sikerült a legjobban :)

Szombaton este pedig készítettem kakaós csigát, amin erősen meglátszik, hogy életem legelső kakaós csigája volt. De ízre és állagra nagyon jó lett, így biztosan fogom még készíteni, mostmár kicsit rutinosabban. Például nem fogom ennyire vékonyra nyújtani a tésztát, lehet kicsit vastagabbra hagyni nyugodtan. Illetve szerzek egy nagyobb tespit, mert szegény csigáknak erősen nyomorogni kellett és ettől maradtak ilyen "szép kecsesek" :) A recept pedig Macitól származik!

Tészta hozzávalói:

50 dkg liszt

7 dkg puha vaj

2 tk. szárított élesztő

3 dl tej

1 tojássárgája

4 ek. cukor

1 kk. só

A tészta hozzávalóiból tésztát dagasztunk és duplájára kelesztjük. Ha megkelt, akkor utána lisztezett deszkán átgyúrjuk és kinyútjuk (Maci utasításai szerint 25x50 centisre). Megkenjük olvasztott vajjal és megszórjuk 1 csésze cukor és 3 evőkanál keserű kakaópor keverékével. Szorosan feltekerjük, majd 1-1,5 centis szeleteket vágunk belőle, amit egy magasabb falú tepsiben egymás mellé sorakoztatunk. Kb 30 perc alatt készre sütjük. Nagyjából félidőnél, mikor már kezdenek színt kapni a csigák, locsoljuk meg őket langyos tejes-vajas keverékkel, jót fog nekik tenni :)

Egy esős este vacsorája

2010-02-12T10:18:00.001+01:00

Lehet ezért megköveznek, de lassan elég a h(j)óból... meg az esőből is. Csak egy kicsit legalább. Olyan jó lenne egy kis napsütés, egy kis zöld, de tudom, ez még odébb van. Így tegnap este legalább a lelkünkbe próbáltam kis tavaszt vinni egy egyszerű, de ízletes vacsorával. Pár napra elutaztunk koptatni a sítalpakat, és szerencsénkre nagyon szép, napsütéses idő volt. Eddig nem zavart annyira a nap hiánya, de most, hogy 3 napig volt benne részem, kifejezetten hiányzik!

Először egy kis tojásos mindentbele összesütős cucc készült. Nem volt benne semmi extra, 6 tojást kissé felvertem 2 dl főzőtejszínnel, beleaprítottam úgy 10 deka pulykamellsonkát, és 4-5 szál apróra vágott újhagymát. Sóztam, borsoztam, egy csipet oregano is került bele, és ment is a sütőbe. Mehet bele még reszelt sajt, esetleg sonka helyett császárszalonna, a variációk száma végtelen :)

A desszert pedig "amerikai" palacsinta volt, Fűszerkert receptje alapján készült azzal a különbséggel, hogy én nem tettem a tésztába annyi cukrot. És itt megjegyezném, hogy a palacsinta választása nem volt véletlen. Van ugyanis egy nagy hibám. Borzasztóan ki tudok akadni, és le tud törni, hogy ha valami nem úgy sikerül, ahogyan kellene. Kb egy hete nagyon megkívántam a palacsintát, és próbáltam sütni szakácskönyv alapján (lehet nevetni). Ez viszont olyan borzasztó lett, amire szavakat sem találok... Uram persze nagyon diplomatikus volt, mert szemrebbenés nélkül fogyasztotta a rosszabbnál rosszabbul sikerült frizbiket. Egyszerűen nem hagyott nyugodni a dolog, és tudtam, hogy ha törik, ha szakad, ha kívánjuk, ha nem, muszáj sütnöm egy jól sikerült adagot. Addig nem tudok megnyugodni. Szerencsére ez tegnap sikerült is :) Nagyon jó kis recept!

3 tojás

5 dl tej

5 dl liszt

2 tk sütőpor

1 tk só

1 ek cukor (eredetileg 3)

Ettől is biztosan majd fogják sokan a fejüket, de nem volt kec-mec, mindent összekutyultam egyben, szép simára keverve. Olajon pedig kettesével sütöttem ki a palacsintákat. Jól esett nagyon egy kis édesség ebben a lehangoló esős időben.

És végül ismét két kép Kisasszonyról. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire idétlen pózokban bír aludni...

Frankfurt

2010-02-02T10:43:00.000+01:00

Még egy októberi bejegyzésben írtam arról, hogy milyen hosszú készülődési folyamat előzi meg a karácsonyi Pálmaházi kiállítást. Többek között a frankfurti nagy karácsonyi kiállításon szoktunk ötletekkel feltöltődni, amit most hétvégén rendeztek. Bár az idő nem volt túl kegyes hozzánk, de azért csak kijutottunk, és láttunk pár érdekes dolgot. Előre semmilyen poént sem szeretnék lelőni, így inkább csak egy-két érdekességet szeretnék mutatni. Leginkább olyat, ami a sütéssel kapcsolatos :) Legnagyobb örömömre idén nagy divatja van a sütis díszeknek és kiegészítőknek, leginkább a muffin alakú és mézeskalács formájú díszeknek. Egyszerűen zabálnivalóak :) Valószínű pont ezért nem is nagyon fogunk ezekkel itthon találkozni sajnos, mert a fogyasztóvédelem nagyon szigorúan jár el az élelmiszerre hasonlító dekorációs tárgyak körében. Egyszerűen amire azt hiheti a kisgyerek, hogy ehető, olyat nem szabad árulni. Láttunk már fognyomokat műanyag almában, így nem lepődünk meg semmin. De azért álmodozni lehet :) A képek minőségéért elnézést kérek, de tilos volt fényképezni, így csak a telefonommal tudtam pár "orvfotót" készíteni. Nem tudom fel kell-e külön hívnom a figyelmet a muffinos fémdobozokra, vagy a mini fára akasztható sodrófára... :)

El tudnám viselni ezt a hangulatot az otthonomban :)

Tobzódtam: krumplis fánk és csokis muffin

2010-01-29T10:13:00.002+01:00

Hétfőn nekiálltam sütni, és ha már lúd, akkor legyen kövér. Először a krumplis fánkhoz fogtam hozzá, ami Gábor zsolcai Nagymamájának receptje alapján készült. Mégiscsak farsang van, így gondoltam megpróbálom megsütni életem első fánkját. Előre leszögezném, hogy se szalagos, se túl szép nem lett, de ez az én ügyetlenkedésemnek köszönhető. Aki tudja, hogyan kell fánkot sütni, annak ott fog díszelegni a szalag a fánk derekán. (Mint ahogy a Mamáén is ott volt.) Már tudom miket rontottam el, legközelebb remélem fánk formája is lesz a dolognak. Gábor megnyugtatott, hogy finomnak finom azért, és lelkesen gyűrte le egymás után a fánkokat :)

Érdekes volt, mert életemben először láttam a Mamánál, hogy sült húshoz tálalta ez a fánkot, majd akinek kedve volt, lekvárral is fogyaszthatta desszertként. És az volt a legfurcsább, hogy mindkét módon nagyon finom volt! A húshoz is passzolt, majd egy kis lekvárral megkenve is lecsúszott pár darab. Ehhez mérten a tészta se nem sós, se nem édes. Magában igazából annyira nem jó, nem olyan típusú, hogy az ember csak úgy bekap egyet menet közben. Valamilyen "köret" kell hozzá. De egy nagy előnye van, ami számomra mindent visz: nem lesz kőkemény másnap, se harmadnap (ha marad belőle), hanem puha marad!

50 dkg liszt

30 dkg főtt krumpli

5 dkg élesztő

2 tojás

kb 1 dl tej

kevés cukor

csipet só

Gábor Mamája ennél a receptnél nem szokta felfuttatni az élesztőt, hanem egybegyúr mindent, és úgy keleszti a tésztát, de gondolom az sem rontja el, ha a szokásos módon tejben, kevés cukorral várunk, amíg megjön az élesztő sportolási kedve. Először megfőztem a krumplit, áttörtem krumplinyomón, megvártam míg kihül és úgy gyúrtam össze a tészta többi hozzávalójával együtt. Kb 30 perc alatt szépen meg is kelt (a meleg távfűtéses konyha előnye), ekkor újra átgyömöszöltem picit, majd kinyújtottam, és kiszaggattam a fánkokat. Itt követtem el az első hibát, ugyanis nem hagytam pihenni a fánkokat, hanem mentek egyből a már meleg olajba... Tudom, sokan fogják a fejüket, de elhatároztam, hogy őszinte leszek, és nem teszek úgy, mintha fene módon értenék hozzá. Nem tudtam, hogy így kell, mostmár tudom, megtanultam egy életre :) Az olajat pici tésztával ellenőriztem, hogy jó-e, annak legalább eltaláltam a hőmérsékletét. Az egyik felük fedő alatt sült, aztán fedő nélkül a másik oldaluk. Itt is hibáztam, ugyanis nem azt a felét sütöttem először, amibe a lyukat nyomtam, nem is maradt meg semennyire. Dehát ebből tanultam, legközelebb remélem jobban sikerül :)

Gondoltam, hogy amíg kel a fánk tésztája, összedobok valami kis csokis dolgot, az is a hangulatjavítók közé tartozik. Ekkor jutott eszembe hogy Krisztánál láttam egy jó kis csokis muffin receptet. Annyit változtattam rajta, hogy nem került bele annyi tojás, amennyit az ő receptje előír. Ennek egyszerű oka van: összesen 3 darab maradt otthon a fánktészta begyúrása után. Mini-muffin formában sütöttem ki, mostanában csak azt használom. Sokkal jobban szeretem az apróbb sütiket, mint a nagyokat, amiből az ember 1 után eltelik, vagy töményebb tészta esetén azt az 1et sem tudja megenni. Egy kis mandulával díszítettem a tejejüket, szerintem jól mutatnak a sötét csokis tésztán.

10 dkg étcsoki (Kriszta min. 70%-osat ír, nekem csak 60%-os volt otthon)

10 dkg vaj

2 evőkanál liszt

2 evőkanál kakaópor

2 evőkanál cukor (én nádcukrot használtam)

3 tojás (eredetileg 5)

A csokit és a vajat összeolvasztottam a mikróban. A tojásokat szétválasztottam, a sárgájukkal elkevertem a cukrot, a fehérjét pedig pici sóval kemény habbá vertem. A tojássárgás-cukros masszához hozzászitáltam a lisztet és a kakaóport, majd belekerült az olvasztott csokis-vajas keverék. Végül óvatosan beleforgattam a felvert tojáshabot. Papírkosárkával kibélelt mini-muffin formába adagoltam a tésztát, a tetejüket megszórtam kevés mandulalapocskával, és kb 15 perc alatt készre sütöttem. (Tűpróba nem árt.)

Végül pedig megmutatnám mindig lelkes kuktámat. Találós kérdés: vajon hogyan került a macska túloldali hátsó lába a fejéhez a legközelebb?! :)

A 'Let it snow' ereje

2010-01-28T13:39:00.000+01:00

Lehet, hogy többen azt hiszik majd, hogy megbuggyantam, de megnyugtatok mindenkit, erről szó sincs. Még erőteljesen magunk alatt vagyunk, de valahogy az a tapasztalatunk, hogy általában a nehéz pillanatokban jönnek olyan apróságok, amik egy icipici mosolyt csalnak az ember szívébe (ha nem is rögtön az arcára). Ma elkezdett hullani a hó, ha jól tudom, majdnem az egész ország területén. Számomra kevés megnyugtatóbb dolog van a világon, mint a hóesés. Mindent zajt elnémít, minden feketeséget elfed, puha és nesztelen, és miközben nézi az ember a szállingózó hópelyheket, egyszerűen kisimul a lelke. (Persze nem olyan esetben, mikor autóba kellene ülni és vezetni, de maradjunk a romantikusabb verziónál). Történik ez ma az én lelkemmel is, amint kinézek az ablakon. (Munkahelyi ablak, így fordulok is vissza az asztalhoz...)

A megbuggyanásom oka pedig a következő: eleinte csak véletlennek gondoltuk, de egyre gyakrabban lehet összekötni eme két eseményt: egyik a 'Let it snow' című dal kizárólag Frank Sinatra előadásában, a másik pedig a hóesés. Ahogy a dal felcsendül, nemsokára elkezd szállingózni a hó. Hogy visszazuhanjunk a realitás talajára, nyilván az ember ezt a dalt nem július közepén hallgatja, hanem a téli, legfőképpen a karácsonyi időszakban, amikor a hónak a legnagyobb a valószínűsége :-) Ha én elkezdem a dalt dúdolni, akkor lassacskán vörös riasztás várható az ország egész területére :-) Mint említettem, nem buggyantam meg, ez csak vicc, de Gábor is észrevette már, hogy milyen gyakran követi a dal hallgatását váratlan hóesés. Pedig ma reggel csak egyszer dúdoltam... :-) Frank Sinatra is a léleksimogatóim közé tartozik, csodálatosan bársonyos hangja volt.

Az elmúlt időszakban ezzel a dallal próbálom kicsit vidítani magam, mert persze azért az esküvő sokat jár az eszemben, és a szervezés is nagyban folyik. (Gőzöm sincs hogyan kell videót beszúrni.)

Amúgy kedden rámjött a süthetnék, és csináltam Gábor Nagymamája féle krumplis fánkot (farsang van vagy mi) és Dolce Vita féle csokis muffin-t is. Megpróbálok ma mindkettőről fotót készíteni (már ami maradt belőlük) és holnap pedig jönnek a posztok.

Pamacs

2010-01-25T09:30:00.001+01:00

Pamacs 2009. április 18-án látta meg a napvilágot, 6 kiscica közül az elsőként. Kivételes cica volt már abban a pillanatban is, hiszen a hófehér mamától és koromfekete perzsa papától 2 fekete és 3 fehér testvére közül ő büszkélkedhetett egyedül gyönyörű ezüstös hosszú szőrű bundával. Nevét is innen kapta, az egész macska leginkább egy szőrcsomóra emlékeztetett. Az első 1-2 hétben sokat mosolyogtunk rajta, mert pufi pofazacskói miatt inkább nézett ki egy hörcsögnek, mintsem macskának. Aztán teltek múltak a hetek, a testvérei szép sorban új gazdára találtak, de ő kivételes volt, és bár mindenki őt akarta volna elvinni, nem engedtük. Mint az állatorvostól megtudtuk, a hamuszürke macskákra jellemző, hogy igen szenzitívek, és ezalól Pamacs sem volt kivétel. Nagyon meg kellett dolgozni a szeretetéért, de ha az ember egyszer már ezt elérte, onnantól olyan viszonzást kapott, amit még sosem tapasztalt. Éppen ezért fáj annyira, hogy egyik pillanatról a másikra kell hozzászoknunk, hogy nem vár többé minket az ajtóban, mikor hazaérünk, vagy reggel még félálomban nem kísérget végig az ágy, a fürdőszoba és a konyha között. Nem fogja a halakra a frászt hozni az akvárium tetejéről, és nem fogja a kis vékony hangján jelezni, hogy igazán itt lenne az ideje már a fésülködésnek. Nagyon fogsz nekünk hiányozni Baba :-(

Csokis-vörösáfonyás muffin - vol2.

2010-01-20T09:33:00.001+01:00

Ezúttal mini, és ezúttal sokkal finomabb :-) Tegnap annyira megkívántam valami csokis kis sütit, muszáj volt összedobnom valamit. Gábor beletörődően vette tudomásul, hogy süti megint előbb lesz, mint vacsora :-) KicsiVú receptje alapján készültek a kis apróságok, és nagyon finomak lettek! Sajna külsőre nem lettek olyan szépek, azaz nem olyanok mint az eredeti képeken. Valahogy nekem ez nem sokszor jön össze, és nem tudom mi lehet a hiba, de ritkán kapok szép sima tetejű de kissé repedezett muffint. De biztos vagyok benne, hogy valami nálam nem stimmel:-) A receptet és leírást KicsiVúnál megtalálhatjátok, bátran ajánlom mindenkinek!

Kenyérpuding és máglyarakás után szabadon: Muffinpudingrakás :-)

2010-01-19T09:47:00.005+01:00

Történt, hogy 5 darab szegény vörösáfonyás-csokis muffin egy egész napot a konyhában mindenféle letakarás vagy doboz nélkül töltött. Ennek következtében estére eléggé keménnyé váltak, magukban való fogyasztásuk reménytelen vállalkozásnak bizonyult. 2. nap fájó szívvel, de úgy gondoltam adok nekik egy ívet. Ekkor ugrott be a száraz kenyér és kalácsfélék legjobb hasznosítási módja, gondoltam adaptálom muffinra is. Sokat már nem ronthat rajtuk. És lássatok csodát, igazán finom kis meleg desszert kerekedett belőlük :-) Az igazat bevallva eléggé leegyszerűsítettem a történetet, de így is jó lett. Kivajaztam egy üvegtálat, a felszeletelt muffinokat pedig sorban belerakosgattam. Főztem egy hígabb vaníliapudingot, amivel nyakonöntöttem a szeleteket, majd az előző napról megmaradt tojásfehérjét felvertem és az egyveleg tetejére halmoztam, végül az egészet összesütöttem. A krémet direkt nem akartam ennél jobban túlspirázni, sem besűrűsíteni, igazából ez ilyen maradékfelhasználásra ment:-) Örültem nagyon, hogy a tojásfehérjéket sem kellett kiöntenem.

Mindenki a maga szerencséjének a pogácsa! Méghozzá krumplis!

2010-01-15T09:25:00.001+01:00

Ismét Eszternél találtam rá egy nagyon jó kis krumplis pogácsa receptre. Receptet szintén nem fogok bemásolni, mert nála nagyon jól le van írva minden :-) Annyit tennék hozzá, hogy nagyon finom puha kis pogácsák születtek. Egy dologgal voltam gondban, az pedig a sózás, kicsit sótlan lett, de ez az én tapasztalatlanságomból adódik. Majd próbálgatom, de nyers tojásos tésztát valahogy nem szeretek kóstolgatni.

Cipóként és működik

2010-01-14T09:27:00.001+01:00

A nemrég sütött első kenyerem otthon aratott sikerén felbuzdulva, gondoltam kipróbálom cipóként is a receptet, és nem csalódtam! Kapcsos tortaformában sütöttem ki a tésztát, kicsit kiliszteztem előtte és leheletnyi vizet tettem az aljába. Nagyon finom ropogós héjú lett, pihe-puha belsővel.
A recept Eszternél található.

Csokis-vörösáfonyás muffin

2010-01-14T09:18:00.002+01:00

Pár nappal ezelőtt készítettem ezt a kis sütit, mert rettentően megkívántam valami édeset, ami egyszerűen, de gyorsan megvan. A recept alapját szintén a Szakácskönyvtár 'Muffinok és sütemények' című könyvéből vettem, Fűszeres-csokoládés muffin néven találtam rá. Ezen is módosítottam kicsit, mert például sajnos az eredeti receptben szereplő őrölt szegfűborsból épp nem bújkált egy szemernyi sem a szekrényben. Általában aszalt vörösáfonyából sem tartok otthon készleteket, de nemrég jó áron jutottam hozzá két zacskónyihoz, nem bírtam otthagyni. A másik zacsit Csibe egyik muffinjához tartogatom, de arról majd egy másik posztban :-)

10 dkg puha vaj

12 dkg barna cukor

15 dkg cukor

2 nagy tojás

1,5 dl tejföl

5 evőkanál tej

25 dkg liszt

1 teáskanál szódabikarbóna

2 evőkanál keserű kakaópor

15 dkg aszalt vörösáfonya

A vajat a kétféle cukorral habverő segítségével alaposan keverjük el, majd adjuk hozzá a két tojást, a tejfölt és a tejet, és alaposan keverjük ki. Egy másik tálba szitáljuk a lisztet, a szódabikarbónát és a kakaóport. Végül öntsük egybe a kétféle keveréket, adjuk hozzá a vörösáfonyát és keverjük egységes masszává. Papírkapszlikkal kibélelt muffinformába kanalazzuk, majd 190 C fokra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt megsütjük. Fémdobozban napokig eláll.

Díj :-)

2010-01-13T15:49:00.004+01:00

Nagyon meglepődtem és nagyon örülök ennek a díjnak, amit Raindroptól kaptam, még sohasem kaptam semmi ilyesmit. Nagyon köszönöm :-) Most pedig az ezzel járó teendők: írnom kell magamról 7 dolgot, amit fontosnak tartok. Általánosságokban nehezen tudnék írni erről, inkább aktualizálom a jelenre :-)

1. A Párommal már 8 éve vagyunk együtt, együtt is élünk és idén összeházasodunk :-) Jelenleg nagyjából ekörül forog számomra a világ, nagyon boldog vagyok és már ezerrel szervezkedünk! Helyszín, ceremónia, zenekar, fotós...najó, kit hülyítek: RUHA :-)) Meg kell említsek még 2 családtagot, akárhogy is, de már azok: 2 macsekról van szó. Az egyik Kisasszony, hófehér, és igazi "plázacica". Tavaly 6 kölyökkel örvendeztetett meg minket. 5-öt elajándékoztunk, 1-nek pedig képtelenek voltunk ellenállni :-) Ő Pamacs, ezüst színű leányzó (nem hamuszürke, hanem tényleg ezüst!).

2. Hihetetlen mennyiségekben vagyok képes mézet fogyasztani, legyen az bármilyen! Egyszerűen imádom és nem tudnék nélküle élni. Mint a drog :-) Bár sajnos sohasem ismertem a balatonfűzfői nagypapámat (Édesanyám apukáját), ő méhész is volt. Lehet ez a méz-szeretet genetikailag kódolt :-) Hasonló elvonási tüneteket produkálok, ha egy ideig nem jutok kakaóhoz.

3. Kb 1 éve kezdtem el rendszeresen gasztroblogokat olvasgatni, és mára már a részemmé váltak. A mindenféle főzős-sütős újságokat is kb akkortól gyűjtöm. Mivel párom is és én is rendesen ebédelünk a munkahelyünkön, és este már képtelenek vagyunk meleget vacsorázni, így a főzés még várat magára. Hétvégente Édesapám csillogtatja meg a főzőtudományát nem kis sikerrel :-) Hétvégente ő eteti a családot. Én pedig a desszertet igyekszem szolgáltatni a menühöz. Páromnak igen hosszú ideje ígérgetek sós sütit, de valahogy az édeshez jobban húzok.

4. Nagyon szeretem a régi autókat, főleg a kis fiat500-ért vagyok nagyon oda. Najó, az új változata is belopta magát a szívembe :-) Főleg a bugyikék változata, egyszerűen zabálnivaló:-)))

5. Valamiért hihetetlen alváshiánnyal küzdök, és gyakorlatilag bármilyen körülmények között képes vagyok hihetetlenül hosszú időt aludni. Külön örömet okoz a frissen felhúzott illatos ágyneműben másnap délig lustálkodni :-) Itt meg kell említsem Gábor Nagymamáját, aki Miskolc mellett lakik egy öreg házban. Fogalmam sincs mi van abban a házban, de ez a "kórságom" ott hatványozódik, és volt, hogy már 15 órát aludtam egyhuzamban... De ott ezzel nem vagyok egyedül, Gábor ugyanolyan mormota lesz ott, mint én.

6. Régebben sokat kreatívkodtam (szalvétatechnika, üvegfestés, stb), de sajnos ezekre ma már semmi időm nem jut. Így leredukálódott a dolog a szalvéták gyűjtésére. Igazából nem is tudatos a dolog, nem kutatok különleges szalvéták után, viszont a téli tájképesek és épületet ábrázolók a gyengéim. Ha ilyennel találkozom, általában nem tudok neki ellenállni. Persze elszalvétatechnikázni nincs szívem. :-)

7. Bár erre sincsen túl sok időm, de nagyon szeretek olvasni! Érdekes, hogy mikor kötelező volt, akkor megfogadtam, hogy soha többé nem veszek könyvet a kezembe, de szerencsére ezt nem tartottam be. Édesanyám szeretette meg velem Fekete István könyveit. Nemcsak a jólismert ifjúsági regényeket értem ezalatt, hanem a millió novellás kötetét, a vadászkalandjait, és a gyerekkoráról született írásokat. Hihetetlen humorral tudott írni, és bármi bajom volt, vagy el akartam felejteni a gondjaimat, akkor csakis Fekete Istvánt olvastam. Külön kedvencem a Csend, a Zsellérek, és a karácsonyi novellái.

Hát azt hiszem ennyi :-) Sajnos nem tudom pontosan, hogy kinél járt már ez a díj, így lehet, hogy olyannak fogom adni, aki már megkapta, ezért már most elnézést kérek: Orsi, Edó, Édesem, Kiskukta, Salsa Orsi, Ancsika, Cserke.

Mégegyszer köszönöm szépen :-)

Zúzmara és emlékek

2010-01-13T09:37:00.003+01:00

Ma reggel borongós és hószállingózós reggelre ébredtünk. Más ehhez rögtön hozzá tenné a szomorkásat is, de én nem fogom. Számomra ez az idő nyugalmat és szép emlékeket hordoz. Ma is olyan elevenen él bennem, mintha csak tegnap lett volna az a decemberi nap, mikor reggel óvodába vittek. Borult, ködös idő volt, kissé olyan sötét is, de volt egy csoda, amihez azóta sajnos igen ritkán van szerencsém, ez pedig a zúzmara volt. Évek óta nem láttam, viszont tisztán él bennem, hogy akkor reggel milyen hatalmas zúzmara ült a fák ágain, a kerítésen, mindenen. Gyönyörű volt, ahogy fehérbe öltöztette a tájat, és ezzel milyen meghitt hangulatot teremtett. Ünnepek előtt voltunk, és ez még szebbé tette a várakozást. Semmi másra nem emlékszem, csak arra a végtelen nyugalomra, amit ez az akkori időjárás belémültetett, a gondtalan gyermeki létre és annak naív és boldog karácsonyi várakozására. Ha kinézek az ablakon ilyen borús napokon, mindig ezek az érzések rohannak meg és nem elszomorítanak, hanem melegséget árasztanak szét bennem. Szinte érzem az akkori csipős levegőt az arcomon, látom a fehérbe bújtatott ágakat és érzem, ahogy a kezem egy gyendéd és meleg kézbe bújik... Abba a kézbe, aminek az érintéséért a világon mindent odaadnék, csak még egyszer érezhetném... Talán ezért is szeretem a ködös téli napokat. Azt a gyerekkori gondtalanságot juttatják eszembe, mikor Anyukám vitt el az óvodába. Ma már pedig csak remélni tudom - de azt minden erőmmel - hogy ma is itt van velem, és fogja a kezem, mint akkor reggel, a zúzmarás ködben.

(Kép innen: http://www.panoramio.com/photo/17134323)

Első igazi sikerélményem: A Kenyér

2010-01-08T10:03:00.003+01:00

Fűszeres Eszternél láttam meg tegnap előtt ezt a jó kis ropogós héjú házikenyérkét. Már elég régóta szemezek a kenyerekkel és mindenféle pékáruval, de egyszerűen eddig nem volt hozzá bátorságom. Az élesztős tészta számomra rémisztő dolog :P Ezt a receptet olvasgatva viszont gondoltam, próba cseresznye. Azt már észrevettem magamon, hogy ha valamilyen receptnek úgy igazán nekikészülök, akkor általában abból görcsölés lesz, hogy tejóégmileszhanemsikerül. Tegnap estére egy kis vasalást terveztem be, amihez ez a recept épp passzolt. Nem kellett vele órákat vacakolni, csak összegyúrni, keleszteni és hipp-hopp kisütni. Az egész megvan olyan 2 óra alatt. Gondoltam egy életem egy halálom, kipróbálom. És lássatok csodát... sikerült, és finom is lett! Mikor kivettem a sütőből a szép pirosra sült kenyereket, és elkezdtek ropogni, ahogy kezdtek lehűlni, az maga volt egy szimfónia :) Kicsit ugyan laposabbak lett, kissé szétterültek a sütésnél, de ez semmit sem rontott rajtuk! Alapvetően azoknak ajánlom, akik a kenyérben inkább a ropogós héjat és nem a belsejét szeretik. Csupa ropogós héj :)

A receptet és a leírást Eszternél megtalálhatjátok a fenti linken.

Epres fánkmuffin mandulalapocskákkal

2010-01-06T10:09:00.001+01:00

Avagy alig vártam már, hogy adhassak egy egyszerű sütinek egy feledtébb giccses nevet :)

Mostanában (majdnem) teljesen leszoktunk a "gazdaságos szuperáruházról", és egy cseppet sem hiányzik. A majdnem igazából arra utal, hogy a wc papír és a mosószer midnenhol ugyanaz, de itt mégiscsak olcsóbb. Ez van, gyarló spórolós népség vagyunk. Szóval ezen alapdolgok beszerzésére tegnap betévedtünk, és a gyümölcsös pult mellett elhaladva megláttam egy kis akciós epret. Nagyon olcsó volt, de ezért az embernek nagyon meg is kellett dolgoznia, mert persze csupa olyan doboz volt, amiben fázós eprek csücsültek és inkább bundát növesztettek.... De nem adtam fel és találtam hátrébb elrejtve egy pár doboz teljesen ép és szép csomagot. Régóta szemeztem egy muffin recepttel, de túl egyszerű volt magában, az aszalt gyümölcsös sütikből lassan elég így karácsony után. Ez a recept valami "friss" (nyers) gyümölcs után kiáltott. Ez az eper lett a megoldás :)

A recept alapját a Szakácskönyvtár 'Muffinok és sütemények' című könyvében találtam, Fánkmuffin néven fut. Kicsit módosítottam rajta, ezt osztom meg:

38 deka liszt

10 deka cukor

2 tojás

18 deka vaj

2,5 deci tej

1/4 teáskanál szódabikarbóna

3/4 teáskanál sütőpor

1 csomag vaníliás cukor

1 csipet só

kb 10 deka apró kockára vágott eper

díszítésnek mandulalapok a sütik tetejére (de akár bele is lehet tenni, nem rontja el)

Először a puha vajat kell a cukorral és a vaníliás cukorral habosra verni, majd egyenként hozzáadni a tojásokat. Egy másik tálba szitáljuk össze a lisztet, sütőport, a sót és szódabikarbónát. Ennek felét a tej felével a vajas-cukros-tojásos keverékhez adjuk, óvatosan összeforgatjuk, majd a másik adag lisztes keveréket és tejet is hozzáadjuk, jól összedolgozzuk. Végül pedig beleforgatjuk az epret. Muffinformába kanalazzuk, a tetejére szórunk egy keveset a mandulából és 180 fokon 15-20 perc alatt aranysárgára sütjük.

BUÉK és miegymás

2010-01-04T11:51:00.002+01:00

Először is Nagyon Boldog Újévet szeretnék kívánni Mindenkinek! Sajnos még a "boldogkarácsonyt" is elmaradt, egyszerűen kicsúsztam az időből, de nagyon. December 15-én írtam utoljára, és onnantól kezdődött a teljes pánik. Minden sütési tervem az utolsó pillanatra maradt, mindent frissen szerettem volna elkészíteni, ami nem feltétlenül jó öltet, tekintve, hogy sok sütinek kifejezetten jót tesz, ha összeérik picit. Az idei naptáramba már felvezettem, hogy melyik héten mit kellene nagyjából elkészítenem ahhoz, hogy időben meglegyen minden. A mézeskalács mindig aduász, mindig jól szokott sikerülni, várják a rokonok, barátok. Hát idén javarészt hiába várták... sehogyan sem akart sikerülni. A legjobban az ételekkel és alapanyagokkal való pazarlást utálom a legjobban, de mégiscsak rákényszerültem. Mikor a többek között egy kiló lisztből és fél kiló mézből készült tészta úgy, ahogy van, ment a kukába, elsírtam magam. Egyszerűen kinyújthatatlan volt. (Pedig már Gábort is befogtam a feladatra.) A lisztre gyanakszom, kaptam, BL 65-ös volt, úgynevezett vegyes liszt. A fél kiló méz pedig az a fél kiló méz volt, amit június óta féltve őrzök. Hargitai vegyes virágméz, Székelyföldről, méhész családtól, Korond mellől... erre tettem félre, és tessék, mehetett a kukába. A szívem megszakadt érte. Egyedül a sütőtökös narancslekvárt készítettem el időben, szép is és finom is lett.

December 19-én szombaton pedig a Gáborral közösen szervezett bécsi kirándulásunkat töltöttük. Ez volt idén a karácsonyi ajándékunk egymásnak. Nem kell semmiféle drága kütyü, nem kell a gyomorgörcs, hogy mit vegyünk a másiknak. Szerintem ebből rendszert fogunk csinálni, mert nagyon jól éreztük magunkat! Eredetileg autóval mentünk volna, de aztán egyik nap megakadt a szemem egy netes hirdetésen, buszos kirándulás Bécsbe. Árban pont ott jött ki, mint a benzin, viszont így sokkal jobb volt, nem kellett vezetni, az oda- illetve visszaúton lehetett aludni, pihenni, és Bécsben pedig lehetett nyugodtan forraltborozni mindkettőnknek :) Az időjárás kevésbé volt kegyes hozzánk, bár a kísérőnk szerint nagyon romantikus volt: ahogy leszálltunk a buszról Schönbrunn-nál, elkezdett szakadni a hó, és ezt nem is hagyta abba másnap reggelig. Mellette volt úgy -10 fok, így eléggé hüvi volt, de ez sem szegte kedvünket :) Hazafelé az út úgy 3 órával tartott tovább, mert akkora hó esett, hogy az autópályán is alig lehetett haladni. Csak aznap esett ekkora hó, se előtte, se utána. De az esőnél még mindig jobb volt :)

Hazaérve visszazuhantam a pánikhangulatba, hogy a tervezett ajándék sütikkel még sehol sem tartok. Már terveztem, hogy ebből bizony éjjeli sütögetés lesz, mikor 21-én kiderült, hogy 22-től nem kell mennünk dolgozni. Ennek alapvetően a sütés miatt örültem, fel is keltem 22-én korán, és nekiálltam a "menünek". Mennyei Manna linzere és Csibe huszárgombjai készültek el elsőként. Nagyon jól be lehet oszatni ezeket, mert mindegyik tésztának kell kis pihenő, addig a másikkal lehet dolgozni. Mindkét sütinek nagy sikere volt, csak ajánlani tudom őket! Készült még egy gyümölcskenyér is, ehhez receptet nem tudok adni. Már hónapok óta gyűjtöttem mindenféle aszalványt és csonthéjast, amit gyakorlatilag összesütöttem minimális tojással és pár deka liszttel. Tömör-gyömör volt szó szerint :) Próbálkoztam egy második adag mézeskaláccsal is, de úgy néz ki tavaly megszállt valamiféle átok, és a második is hasonló sorsra jutott, mint az első adag. Ezt is felírtam magamnak, jövőre december legelején megpróbálom kisütni, akkor talán még díszíteni is marad idő, nameg a puhulás sem marad el. Továbbá azt is megfogadtam, hogy karácsonyig a tervezett sütiket legalább egyszer megsütöm, hogy kitapasztaljam a recepteket. Eléggé necces nekiállni úgy egy sütinek, hogy életében először süti az ember, ráadásul ajándéknak. Ez részben a tapasztalatlanságom miatt is van, ilyet nem csinálunk, idén megtanultam.

Tavasszal kezdődik majd a muskátlis-egynyáris szezon a Pálmaházban, addig igyekszem kísérletezgetni.

Mindenkinek mégegyszer Boldog és Nyugodt (szerintem fontos) Újévet kívánok :)

Egyre közelebb

2009-12-15T10:02:00.004+01:00

A harmadik adventi hétvége is jól telt a Pálmaházban, a foglalkozások is nagy sikert arattak. Ancsa néninél lehetett gyertyát mártani, Füzes Péternél pólókat és tarisznyákat festeni, Daróczi Katalin mézeseinek illata pedig az egész helyet belengte, alig tudtam a szalagmérése koncentrálni :) Nem is szaporítom a szót, beszéljenek helyettem a képek :)

Második hétvége a Pálmaházban

2009-12-10T13:55:00.000+01:00

Szerencsére ezen a hétvégén is sokan eljöttek a Pálmaházba, mind a foglalkozásokra, mind pedig karácsonyi dekorációkért, díszekért. Nem nagyon tudtam fotózni, (szerencsére) nem nagyon tudtam elszabadulni a szalagosból, de Guszti és Zita készített pár képet, copyright:) Szombaton karácsonyfadíszeket és gyöngydíszeket, vasárnap pedig tűzzománc ékszereket lehetett készíteni. Sokan választották ezeket a saját készítésű tárgyakat karácsonyi ajándéknak, és valljuk be, az az igazi, amit saját magunk készítünk, miközben a leendő ajándékozottra gondolunk :)

Most hétvégén is érdekes foglalkozásokkal várunk mindenkit! Szombaton Milner Angéla vezet be a mézeskalács díszítés és a mégviaszgyertya készítés rejtelmeibe, illetve egy másik foglalkoztató segítségével egyedi festésű pólokat lehet készíteni. Szeretném megjegyezni, hogy én csakis Milner Angéla mézeskalács receptjét sütöm évről évre, nem csalódtam még benne sosem! Nagyon kedves, és szívesen ad tanácsokat a kezdőknek.

Aki szeretne már a mézeskalács-sütés örömeiben is részt venni, annak remek lehetőséget kínál vasárnap Daróczi Katalin, akinek a segítségével helyben lehet mézeseket formázni, sütni, díszíteni. Vértesné Ancsa segítségével pedig nagyon szép, ajándéknak is kíváló gyertyákat lehet mártani és díszíteni.

A karóba húzott marcipán bonbon, avagy miért tanácsos a hűtőben való pihentetés a csokimázazás előtt

2009-12-10T12:24:00.006+01:00

Végre - igaz, csak a késő esti órákban, de - neki tudtam ülni az első adag gasztroajándék elkészítésének. Idén csupa ilyet (mármint olyat, ami jól sikerült) szeretnék ajándékozni a szeretteimnek. Finomságokat, amit két ünnep között tudnak majszolgatni az ünnepi hangulat közepette. Valahogy így képzelem el :)

Idén, főleg a VKF XXX. fordulójának köszönhetően, fantasztikus marcipános édességek láttak napvilágot a blogokban. Persze 99%-ban őrölt mandulából készültek, nagyon egyszerűen, és frappánsan. Ennek ellenére én mégis a bolti marcipánhoz nyúltam. Nem lustaságból, de nemrég ajándékba kaptam fél kiló nyers marcipánmasszát, és nem akartam, hogy veszendőbe menjen. Így segítségül hívtam még kb 10 deka apróra vágott kandírozott narancshéjat, és egy kis őrölt fahéjat is. Ezeket összegyúrtam, gombócoztam, egy részét keserű kakaóporba forgattam, a másik részét pedig csokimázzal vontam be. Talán senki sem fogja a fejemet venni, hogy nem házi a marcipán, de ígérem legközelebb az lesz.

Nah ez így nagyon szépnek, gyorsnak és egyszerűnek hangzik, de mint ahogy nálam lenni szokott, a valóságban nem volt az. Helyesbítve a csokimázas bevonásnál kaptam majdnem szívbajt. Maci ötletét alapul véve kezdtem el én is bevonni a marcipán gombócokat az olvasztott csokival. Azaz fogvájóra felszúr, csokiba belemárt, kissé körbeforgat, kivesz és hungarocell lapba beleszúr. Így a gombócok szépek maradnak... azaz maradnának, ha azt az apró kis részletet nem hagyom ki, miszerint a frissen söndörgetett marcipán amúgy is lágyabb, hát ha még forró csokiban meg is úsztatjuk... így szépen csendben, ki gyorsan, ki komótosan, méltóságteljesen, de az összes csokis golyó karóba húzta önmagát. Nem volt mit tenni, csak a mélyhűtőben gyorsan helyet csinálni és hungarocellestől betenni. Így valamelyik gombóc csak a fogpiszkáló feléig jutott. Ezeket azt hiszem szaloncukor csomagolásba fogom bújtatni, kéretik majd nem nézegetni, hanem gyorsan elfogyasztani :)

Még tervben van egy kis kandírozott gyömbér, mézeskalács, sütőtökös-narancsos-almalekvár és zserbógombóc. Tervben ...:)

Első adventi hétvége a Pálmaházban

2009-12-02T15:29:00.002+01:00

Hihetetlen, hogy máris túl vagyunk az első adventi hétvégén. Biztos az időjárás is az oka, de olyan, mintha nem is decembert írnánk, hanem októbert. Ennek ellenére az emberek többsége már karácsonyi lázban ég, és a hétvégén nagyon sokan látogattak el a Pálmaházba, hogy megkössék az adventi koszorújukat. Volt, aki megvásárolta a kellékeket, és inkább otthon kötötte meg a koszorút, de szerencsére sokan választották a Pálmaházat és a virágkötők segítségét. Érdekes, de meg lehet figyelni, hogy adott évben milyen színek felé hajlanak az emberek. Idén például (számomra) meglepően sokan választották a hagyományos adventi koszorú színeit, azaz a három lila és az egy rózsaszín gyertyás változatot.

Wikipédián kicsit utánanéztem, és a következő érdekességet találtam: Az adventi koszorú ősét 1840-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el. Egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. A ma "használatos" 4 gyertyás változatnál minden gyertya egy fogalmat szimbolizál: hit, remény, szeretet és öröm. Ezutóbbiról gyakran tévesen azt hiszik, hogy a negyedik vasárnapon kell meggyújtani, de valójában advent harmadik vasárnapja az "örömvasárnap", ami a böjtbe egy kis vidámságot hoz, hogy már közel van Karácsony.

Lassan itt van a következő hétvége is, amikor szintén érdekes programokkal várunk mindenkit, aki szeretné szeretteit saját készítésű ajándékkal meglepni, vagy éppen csak saját kreativitását szeretné kiélni :) A szombati napon Daróczi Katalin segítségével dekorációs hólabdát lehet készíteni, Szarka Zsuzsával pedig karácsonyfadíszt szalvétatechnikával. Vasárnap pedig az egyik legnépszerűbb foglalkozást Vértesné Ancsa fogja tartani, az ő segítségével tűzzománc ékszereket lehet készíteni.

Karácsonyi fények

2009-11-26T09:29:00.001+01:00

Tegnap végre megtettük, amit már régen szeretnék... szerintem a városban elsőként... kitettük az ablakba a karácsonyi izzós figurákat :) Annyira nincsen téli hangulat, gondoltuk nem várunk Mikulásig, amikor hagyományosan ki szoktuk tenni az ilyesmit, nem! Ha már Párizsban is égnek a fények a "Champs-Elysées"-n, akkor Gödöllőn is lehet :)

Whoopie pie, azaz vigyorgó sütőtökös süti

2009-11-25T10:48:00.004+01:00

Először Sajtkukacnál láttam meg ez a finomságot, és meg kell mondjam, teljesen elvarázsolt. A sütőtököt amúgy is nagyon szeretem, így ősszel-télen nagyon sok fogy nálunk, de általában csak sült formában, süteménybe még sosem használtam fel. És ez mekkora hiba volt eddig ...:)

Kicsit utánanéztem, és a Wikipédián a következő infóra leltem: A tésztájának nem csak tökös, hanem csokis változata is létezik, és a Pennsylvania-i Amish hagyományokhoz köthető. A nők sütötték ezt a finomságot, és beletették a férjük ebédes dobozába. Amikor a férfiember megtalálta az ebédje mellett a sütit, így kiáltott fel: "Whoopie!" Amúgy alapvetően ez a süti jóval termetesebb, tényleg olyan, mint egy rendes szendvics, de így kicsiben szerintem sokkal praktikusabb.

A tészta hozzávalói a következőek: (én egy 2 dl-es csészét használtam)
3 csésze liszt

2 csésze nádcukor
1 ek őrölt fahéj
1 tk szódabikarbóna
1 tk sütőpor
1 tk őrölt gyömbér
1 tk só
1 tk őrölt szerecsendió
1 tk őrölt szegfűszeg

1 csésze olaj
3 csésze sült sütőtök (ez kb. fél sütőtöknek a megsült húsa)
2 tojás
vanília (egy zacskó vaníliás cukrot használtam)

Krém:
1 doboz Philadelphia (125 g/doboz)
1 evőkanál vaj

1 evőkanál natúr joghurt
1 csomag vaníliás cukor

Először összekevertem a tészta száraz hozzávalóit, azután adtam hozzá a nedveseket. A tököt aprítóban (kézimixer hiányában) pépesítettem. Enyhén folyós masszát kaptam. A masszát egy nyomózsákba töltöttem, és sima csővel belülről indulva csigavonalakat nyomtam a sütőpapírral kibélelt tepsire. Hagyni kell kis távolságot a sütik között, mert sülés közben nekiállnak terjeszkedni :) Sajnos hőfokkal még mindig nem szolgálhatok, de nagyjából közepes lángon sütöttem a korongokat 10-12 percig. Vigyázni kell, mert könnyen leég az alja, és akkor az egész süti átveszi a kozmás ízt. Mikor már pirul a széle, azonnal ki kell kapni a sütőből. Mikor megsült, rácsra téve hagytam őket hűlni. Mikor kihűltek, kettesével összeragasztottam őket a krémmel. A krémen elég sokat változtattam Sajtkukac krémjéhez képest, de nagyon nem szeretem a vajas krémeket. Cukrot sem tettem bele, csak a vaníliás cukrot, és kicsit lazítottam még joghurttal is. A címben szereplő vigyorgó jelzőt pedig azért adtam, mert megtöltve és fotózáshoz készülve egyszerűen tényleg kajánul vigyorogva nyújtogatták fehér nyelvüket a sütik. Bosszúból rögtön meg is ettem ezen alanyokat :)

Süti vagy nem süti

2009-11-06T13:25:00.007+01:00

Az élménybeszámolók és gondolatok után végre jönnek a sütik. Előre szeretném leszögezni, hogy még nagyon kezdő vagyok a témában, de annál lelkesebb. Sajnos az én blogomban nem fogtok tökéletes minőségű képeket vagy cukrászcsodákat találni. Alapvetően egy csokireklám jelmondatának híve vagyok. "Ronda, de finom" :)) Ennek ellenére remélem, hogy azért picit tetszetősek lesznek a kis kreálmányaim.

Először is egy torta szomorú, de igaz történetét szeretném megosztani Veletek. Augusztusban történt az eset, Gábor szülinapjára készülődtem, és elhatároztam, hogy sütök neki egy tortengúzt. Itt meg is állnék egy percre, mert gondolom sokan nem tudják, hogy ez pontosan mit is takar. Igazából nagy csattanóra nem kell számítani, egy egyszerű tortazselével bevont, piskóta alapú gyümölcstortáról van szó. A nevét családunkban pedig onnan kapta, hogy egyszer a Szüleim hivatalosak voltak egy esküvőre, Németországba. A menyasszonyi torta pedig nem egy hagyományosan megszokott ehetetlenül tömény marcipántömb volt, hanem sok-sok ilyen gyümölcstorta. Szüleim akkor láttak életükben először ilyesmit, főleg a zselés réteget a tetején. Utánajártak, és kiderült, hogy Németországban akkor már lehetett kapni a por állagú zselébevonót, aminek nálunk még se híre, se hamva nem volt. Ott pedig ez a por "Tortenguss" néven futott. Kicsit magyarosítottuk, és így lett életünk szerves része a Tortengúz :) Nálunk minden születésnapra, illetve névnapra ezt készítette el Anyukám, így én is hamar megtanultam. Azóta is csoda, hogy az aluminium formát hogyan tudta úgy kivajazni és kilisztezni, hogy tökéletesen kicsusszanjon belőle a kisült piskóta alap, mert nekünk szilikon formához kellett a szép eredményért nyúlni, de még így se mindig olyan, mint az Övé volt.

Szóval a szülinap előestéjén készítettem el a tortát, persze ahogy a képeken is látszik, a szilikonos forma ellenére sem sikerült szépen a széle. Ez is olyan dolog, hogy a piskóta mindig szépen meg fog nőni, illetve a tortengúz széle mindig szép lesz, kivéve ha tényleg fontos lenne, hogy brillírozzunk vele :)

A piskóta rém egyszerű, semmiféle mérleg vagy mérőedény nem kell hozzá, összesen egy evőkanál :) A 28 cm-es gyümölcstorta formához én a következő mennyiséget használtam:

-6 evőkanál liszt

-6 evőkanál cukor

-6 tojás

-szűk fél tasak sütőpor

-1 tasak vaníliás cukor

(esetleg reszelhetünk bele kis citromhéjat, elrontani nem fogja)

Azzal kezdjük, hogy a tojások fehérjét és sárgáját két külön tálba szétválasztjuk. A sárgájához hozzáadunk 5 evőkanál cukrot, a sütőport és a vaníliás cukrot. Ezt jól összekutyuljuk. Utána a maradék 1 evőkanál cukrot hozzáadjuk a tojásfehérjéhez, és így verjük kemény habbá. Ha ez készen van, akkor a felvert tojáshabra óvatosan rákanalazzuk a 6 evőkanál lisztet, majd ráöntjük a tojássárgás masszát. Végül nagyon óvatosan egy lapos fakanál segítségével összeforgatjuk az elegyet úgy, hogy lehetőleg minél kevésbé törjük össze a kemény habbá vert fehérjét. Az így kapott masszát pedig kivajazott és kilisztezett formába öntjük és mehet is az előmelegített sütőbe. Hogy pontosan mennyire kell előmelegíteni, azt nem tudom, mert egy örökölt kb 30 éves gázsütőm van, és a fokozatok már 10 évvel ezelőtt eltűntek a repertoárjából. Vagy süt vagy nem. Takarék pedig nincs :) Szóval betesszük a piskótát és addig sütjük, amíg szépen megpirul a teteje. Vigyázni kell viszont arra, hogy a látszat csalhat. Ha kicsit magasabb hőfokon sütjük, a teteje megszilárdulhat, de a belseje viszont még folyós lehet. Ildomos 10 perc sülés után letakarni sütőpapírral és úgy sütni közepes lángon. Tűpróbával ellenőrizzük.

Míg a piskóta sül, addig megfőzünk egy adag pudingot (egy zacskónyit, én alapvetően a Dr. Oetker-t részesítem előnyben). Ezt úgy csinálom, ahogy a pudingos zacsi hátára ráírták, így azt most nem írom le. Javaslom a dupla adag készítését, mert annyira meg fogjuk kívánni a pudingot a főzése közben, hogy a torta rovására fogunk lecsalni egy kisebb mennyiséget :) Ezt elkerülendő főzzünk csak dupla adagot, nem fog megmaradni :) A puding elkészültét igyekezzünk nagyjából a piskóta készre sülésének idejére tenni, mert a pudingot még langyosan kell rákenni a piskótára. Így szebb lesz az állaga, nem lesz darabos. Ha készen van a piskóta, de nem akaródzik megválni a sütőformától, akkor rá kell fordítani fejjel lefelé egy tányérra, és a sütőforma aljára egy erősen nedves konyharuhát kell tenni.

Ha kész a piskótánk, és a puding is rákerült, akkor jöhet a díszítés. Itt a lehetőségek tárháza végtelen: nyáron az idénygyümölcsöket részesítsük előnyben, viszont a téli időszakban a befőtt is megállja a helyét. A friss gyümölcsnél viszont arra kell nagyon vigyázni, hogy nagyon hamar erjedésnek indul, ami könnyen megbuggyantja a pudingot, és akkor mehet a kukába az egész.

Tehát ebben az esetben legkésőbb másnap fogyasszuk el a tortát.

Ha rápakoltuk a gyümölcsöket, akkor jöhet végezetül az a bizonyos 'Tortenguss" :) Ezt szintén a zacskón leírtak szerint szoktam elkészíteni. Egy zacskónyi egy 28 cm-es tortára bőven elég. Viszont itt jön a befőttek előnye, hiszen ha befőttből tesszük a gyümölcsöt, akkor víz helyett annak a cukros levével lehet elkészíteni a zselét, ami még finomabbá teszi a művet. A zselével viszont gyorsan kell dolgozni. Egy icipicit annak is kell hűlni, mert ha túl forrón tesszük rá, akkor lefolyik, viszont ha elkezd megszilárdulni, akkor bizony leimádkozni sem tudjuk a merőkanálról. És hogy ez mennyi hűlési időt jelent pontosan? Fogalmam sincs... Itt jön az a bizonyos mondat, amitől falnak megyek, dehát igaz: "Olyan gondolomformán" :)))

Visszatérve a konkrét szülinapi tortához és a szomorú történetéhez: Részben friss gyümölcsöt választottam a művelethez, feketeszedret. Viszont 2 nappal az esemény előtt kellett elkészítenem a tortát, és ennek meg is lett az eredménye... Az esti ünnepi tortavágáshoz készülve elővettem a hűtőből az ajándékot, levettem róla az alufóliát, és.... gyakorlatilag sírvafakadtam. A torta folyt... a szeder nem bírta ki a 2 napot, és elkezdett erjedni, penészedni, ami a pudingra is átment, és had' ne írjam le mire emlékeztetett a massza a tetején... Gábor megértő volt, a szándékot nagyon értékelte, és azt is, hogy még ép és friss állapotában megmutattam neki a tortát. Így legalább az emlék megmaradt. Ezután pedig a kukában végezte az egész... Ez van, a hibákból tanulunk :)

Először kicsit elnagyoltam a piskóta hozzávalóit és a 6-os mennyiségek helyett 7-est használtam. Rengeten massza megmaradt, amit szilikon mini kuglóf formába öntöttem és a torta után megsütöttem. Ezeket a kis kuglófokat még aznap este, melegen megettük lekvárral, isteniek lettek és nagyon szép fényesek a teljesen sima szilikontól :)

Lassan alakul

2009-11-03T14:20:00.004+01:00

Most már tényleg teljes gőzerővel folyik az építés, és az áruk kipakolása. Angyalkákból kész dömping van :) Idei nagy sláger a bagoly, mint díszítő elem a fenyőfán, hát kíváncsi leszek, mit szólnak hozzá az emberek. Amúgy jópofa, egy termésekkel és természetes anyagokkal teli fán kifejezetten jól mutatnak. Sajnos erről képet csak később tudok feltenni, a fényképezőgépem akksija még az elején feladta, de a napokban pótolom ezt a hiányosságot. Addig is beszéljenek helyettem a képek.

Mindent a maga idejében, de mégis...

2009-10-22T11:50:00.010+02:00

Nem szeretek előreszaladni a dolgokkal. A jókkal azért nem, mert már maga a várakozás is egy jó dolog, a rosszat pedig nem kell magyaráznom. Sajnos hajlamos vagyok az utóbbi elodázására is, de ebbe most nem folynék bele :) Szóval alapvetően a címben leírt elv híve vagyok, de mégis ott díszeleg az a de... A mi életünk szerves része a karácsony, szinte az egész év folyamán. Családi vállalkozásban egy kertészetet működtetünk. A gödöllői telephely a Gödöllői Királyi Kastély Pálmaházában működik. Évek óta egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk az immáron hagyományossá vált adventi/karácsonyi vásárunkra, amit tavaly elkereszteltünk Karácsonyháznak. Igyekszünk minden évben színvonalas, és újdonságokkal teli Karácsonyházat kialakítani.

Itt kanyarodnék vissza a címhez. Nem vagyok híve az októberi karácsonyozásnak, tegnap este mégis fát díszítettünk :P Érdekes érzés, az biztos. Ahhoz, hogy az adventi időszakra teljes díszében pompázhasson a már említett Karácsonyház, már most el kell kezdeni építeni. Sőt, sokan meglepődnének azon, hogy milyen korán is kezdődik egy ilyen adventi vásár megszervezése. Minden év januárjában (igen, január, nem írtam el) Frankfurtban rendeznek egy leírhatatlanul hatalmas karácsonyi kiállítást. Ott állítják ki (többek között) az adott év trendjeit, alapvető színeit, újdonságait. 2 éve itt igyekszünk feltöltődni új ötletekkel. Márciusban járjuk végig a nagykereket, ahol megrendeljük az adott évi karácsonyi árukat. Ezek aztán olyan szeptember végén érkeznek, és október közepén kezdjük meg a Karácsonyház építését, berendezését.

Amúgy ez a karácsony-trend dolog is érdekes. Már eleve kicsit visszás ez a szópárosítás, hiszen a karácsony és a trend (érzés szerint) igencsak messze áll egymástól. Én is alapvetően a meghitt, családias és természetes hangulatú karácsony pártján állok, de meglepően sokan igénylik azt, hogy évről évre bemutassuk az éppen divatos színeket, mintákat. Nem lenne jó, ha "elkereskedelmesítenénk" ezt az ünnepet, nem is ez a szándékunk. (De tény, és valljuk be, aki részben ebből él, annak nincs sok választása afelől, hogy mennyire korán kezdje el a "karácsonyozást"). Inkább az, hogy biztosítsunk egy olyan helyet, ahol az ünnepi díszítésre többféle variációt és ötletet mutatunk be, ahol minden hétvégén kézműves programokkal (tűzzománc, üvegfestés, mézeskalácsdíszítés, stb) és nagyon finom forralt borral, teával és kürcsi-kaláccsal várjuk a látogatókat.

Mostantól a blogban igyekszem "közvetítést" adni az építés és berendezés állásáról. Nem szeretném idejekorán rátukmálni a karácsonyi hangulatot senkire sem, mindössze szeretném megosztani életem ezen részét is Veletek. Építjük, szépítjük a Pálmaházat a decemberi eseményekre, és remélem senki sem bánja, ha időnként pár képet közzéteszek a dolgok állásáról :)

Azt hiszem, még ősz

2009-10-22T09:57:00.002+02:00

Az utóbbi években teljesen megszűntek az évszakok közötti átmenetek. Télből lesz nyár, és nyárból lesz tél. Régebben nagyon nem szerettem az őszt, most viszont kifejezetten vártam már. Nem nagyon tudom az okát, de egyszerűen szerettem volna a tűző nap helyett ködös reggelre ébredni, harsogó zöldek helyett szép sárgákat, pirosakat és barnákat látni. Csak úgy rám jött :) Sokat szemeztem a boltokban az úgynevezett "halloween" tökökkel is, olyan szépek, de drágák... meg mit is kezdenék otthon egy tökkel :P Ráadásul a macska kifejezetten kihívásnak venné, hogy kifaragja. Így inkább csak képekben gyönyörködök.

Galyatetőn jártam, jégvirágot láttam...

2009-10-20T08:50:00.008+02:00

Úgy bizony, és még havat is. Azt hiszem ez új rekord, az őszi/téli első hó, ami október 13-án, azaz kedden este elkezdett hullani és péntekig abba sem hagyta. Sajnos nem pihenni, hanem dolgozni mentünk Galyatetőre, nyári gumival :-) Bár mondták a zimankót, de hogy be is fog jönni, azt senki nem gondolta volna. Főleg, hogy ennyire. Kedden este a szélvihar már erősen kavarta a kis hópelyheket, ami másnap reggelre porcukros tájat eredményezett. Utána egyre jobban erősödött, mígnem csütörtök estére olyan 5 centis volt már a porcukor :-)

Bevallom, én nagyon szeretem a havat. Igaz, nem az utakon csúszós formában. De olyan szép és megnyugtató látvány, amikor szépen csendben hullik. Most is így néztem, de mégis valami furcsa volt. Jó-jó, korán van még ehhez, de akkor sem stimmel valami.... Jah persze, talán az, hogy a fákon még rajta vannak a ZÖLD levelek... (Elnézést kérek a fotók minőségéért, de sajnos csak a telefonommal tudtam megörökíteni az eseményt.)

Az a bizonyos Igen :)

2009-09-09T13:56:00.004+02:00

Hát ezt is megértem :) Úgy bizony, bekötik a fejem nemsokára :) De ne szaladjunk ennyire előre az eseményekkel, jelen poszt a lánykérésről fog szólni. De még milyen lánykérésről... Gábornak Földgolyónyi piros pont jár minimum! Szeptember 6-án van a születésnapom, a jeles esemény pedig 5-én estefelé történt. Naplementében. Ahogy kell :)

Aznap fejeződött be Pécsett egy többnapos munkám, hullafáradt voltam, és csak egy takarót meg egy párnát szerettem volna magaménak tudni. Mikor Gábor hazavitt, ettünk, majd kapott egy telefont, hogy az egyik gépet átviszi egy barátunk Kaposújlakra ápolásra, nem fog sokáig tartani, de nincs kedve egyedül menni, van 3 üres hely. Gábor pedig elkezdett rábeszélni, hogy hát hú ilyen alkalmat, nehogy kihagyjuk, menjek már vele naa, de tényleg. Mondtam, hogy bizonyosan jó lehetőség egy kis hiénázásra, de jelen esetben a szemhéjam mozgatása is kihívás, nem fogok én most repdesni. Persze ennyivel nem tudtam eltántorítani, kitartó volt. Mondta, hogy így vagyok jó, ahogy vagyok. Namost kb kiskosztümben voltam... Gondoltam megsüthette a nap a fejét, hogy gépápolásra fehér ingben menjek :P Nagynehezen rábeszélt (bevallom, ebben a bátyónak is volt szerepe, mert mondta, hogy vmi szülinapi dolog készül, ne rontsam el), én meg csak átvettem egy farmert, és duzzogva, de elindultunk. Jött velünk Gábor bátyja is, mint 3. hiéna :) Hozott kamerát, ami egy picit gyanús volt... saját bevallása szerint akkor ült először ilyen masinán, azért hozta. Ebbe akkor bele is nyugodtam.
Meg kell mondjam, nagyon jól játszotta mindenki a szerepét. Felvetődött bennem, hogy esetleg tényleg valami szülinapi meglepi. Mire kiértünk, a pilóta sürgetett, hogy hát ilyen későn indulni... Na mondom csak nem úszom meg ezt az utat, tényleg Kaposújlakra megyünk :P Felszálltunk, és ekkor közölte a pilóta, hogy le kellene filmezni XY telkét, ha már itt a kamera, ráfordul. Én kapaszkodtam Gáborba és győzködtem magam, hogy nem fogok hányni, nem fogok hányni... :P Mikor ráfordultunk a telekre, mondta Gábor, hogy ott van, zászlókkal ki van rakva. Tényleg láttam vmit a földön, de kicsit inkább egy csomóban. Aztán mikor közelebb értünk, és kezdtem kivenni, hogy mi is van a földön... az volt kiírva nagy betűkkel, hogy Terneczné Saci ...:))) Mire visszafordultam Gáborhoz, már ott volt a kezében a világ legszebb gyűrűje, és az a mosoly az arcán, amit amíg élek, nem felejtek el. Feltette azt a bizonyos kérdést, én pedig először megcsókoltam, és csak utána válaszoltam :)Azután tettünk még pár kört a felirat felett, én sírtam, meg nevettem, azt sem tudom már mit csináltam örömömben :) De csodálatos volt, és persze hihetetlen :) Mikor leszálltunk, előkerült a pezsgő is, és egy másik barát, aki lentről örökítette meg az eseményt. Mondhatom, tökéletes lánykérés volt ;)